CHICO AND THE GYPSIES
koncert

Lévon Minassian Marseille-ben született, a Saint-Jérôme negyedben, ahol nagyszülei egykor menedéket találtak. Egy zenéhez kötődő család körében, egy szorosan összetartó, hangokat kedvelő örmény közösségben már egészen fiatalon kezdett zenélni egy népzenei együttesben. 15 éves korában, egy Örményországból hozott dudukkal folytatta a zenei tanulmányait.
Tizenévesként Lévon Minassian családjával együtt örmény művészeket követett franciaországi turnéikon, hogy információkat gyűjtsön. A 70-es évek végétől kezdve többször is Örményországba utazott azzal a céllal, hogy a mesterekkel, nevezetesen Djivan Gaspariannal és Valodia Haroutiouniannal együtt dolgozzon. Nem volt könnyű bejutni e művészek köreibe – emlékszik vissza Lévon Minassian –, a duduk játékosok titokban őrzik ezt az ősi hagyományt, amelyet csak beavatottak között és ritkán adnak tovább. Ezután nagy türelemmel, a világ egyik legtehetségesebb duduk játékosaként vált ismertté.

Elszántsága és tehetsége felkeltette a szakemberek figyelmét. 1985-ben Georges Garvarentz zeneszerző felkérte, hogy szerezzen zenét a Tetovált emlékek című filmhez. Ezt az első filmes együttműködést számos másik követte, köztük Costa Gavras Ámen című, és Mel Gibson Krisztus szenvedése című filmje.
Az alázatos és nagylelkű zenészt egyesek zseninek neveznek, akinek melankolikus dallamai ma már mindenütt jelen vannak mind a filmvásznon, mind a színpadon.
Egy hihetetlen esemény megváltoztatta az életét: 1992-ben Peter Gabriel felkérte Lévon Minassiant, hogy működjön közre Us című albumán, majd szólókoncerteket adjon a Secret World Live turnéján. Ez a munka keresett vendégzenésszé tette őt olyan nagy nevek számára, mint Charles Aznavour, Patrick Fiori, Hélène Segara, Christophe Maé, Daniel Lavoie, Sting, I Muvrini, Simon Emerson, Manu Katché.
Ezzel egy időben Lévon Minassian egy személyesebb projektbe kezdett Armand Amar tánc- és filmzeneszerzővel, aki azóta filmzenéiről vált. Vele vette fel 1998-ban első albumát, a Lévon Minassian and Friends-t, amely hagyományos világi vagy szakrális témákból és dallamokból született, melyekben a duduk a világ minden tájáról származó más hangszerekkel, az indiai hegedűtől az oudig, találkozva tölti fel nyelvét. 2005-ben megjelent második albuma, a Songs From a World Apart új státuszt adott a duduknak, mint szólóhangszernek. A hangszerelés új színeket tárt fel a duduk és a többi hangszer párbeszédében, amelyeket egy szimfonikus zenekar, a Bolgár Szimfonikus Zenekar kísért. Minden találkozás más kultúrák zenészeivel gazdagodás és felejthetetlen esemény számára.
1997-ben az Élysée-palotában, Jacques Chirac elnök meghívására szólistaként lépett fel Levon Ter Pétrossian örmény elnök látogatása során. 2003-ban Chirac elnök a Művészetek és Irodalom Rendjének Lovagja címet adományozta neki.
Levon Minassian hozzájárult ahhoz, hogy a duduk az egyetemes kulturális értékek részévé váljon, ötvözve egyszerre örömteli és szomorú örmény hatásait a világ minden tájáról származó más hangszerekkel.