Június 26-án és 28-án este mutatjuk be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Puccini életművének talán leghíresebb és egyik legnépszerűbb operáját, a Pillangókisasszonyt.
Giacomo Puccini darabjának ősbemutatóját 1904-ben tartották a Milanói Scalában, ezt követően még négy változatot írt a szerző: a mai dalszínházakban játszott közkedvelt verzió az utolsó, 1907-ből. A milanói premieren a darab nem aratott osztatlan sikert, ám a következő, bresciai bemutatóra alaposan átdogozott változatért már egyöntetűen lelkesedett a közönség.
A Pillangókisasszony szövegkönyvének alapjául John Luther Long 1898-as elbeszélése szolgált, amelyből David Belasco írt drámát. Puccini Londonban látta a darabot, és azonnal beleszeretett. Ez a legtöbbet játszott Puccini-opera a világon, talán azért, mert a valódi hűségről, becsületről, szerelemről és odaadásról szól, a zeneszerző pedig olyan fantasztikusan gazdag zenei árnyalatokkal festi fel hősei érzelmi világát, hogy az minden korban utat talál a közönség szívéhez. Míg a világ számos pontján a Pillangókisasszony óriási sikert aratott, japán debütálása nem volt épp botránymentes: a darabot egy angol társulat vitte színre Tokióban, 1927-ben – azaz vitte volna, ám a japán közönség annyira komikusnak találta a színpadon az európai társulat által megfogalmazott, kimódoltnak és groteszknek ható japán gesztusokat, hogy nevetőrohamot kapott. Puccini egyébként jelen volt a darab budapesti bemutatóján: 1906 tavaszán Lendvai Ervin zeneszerző meghívására Budapestre látogatott, és az Operaházban megnézte a premiert, sőt, két másik művét, a Toscát és a Bohéméletet is.
Az előadás főszerepét Francesca Sassu alakítja a Margitszigeten, partnere Pinkerton szerepében Brickner Szabolcs, a Bécsi Volksoper tagja, a Magyar Állami Operaház rendszeres vendégszólistája. Francesca Sassu a Magyar Állami Operaházban Plácido Domingo partnereként Amelia Grimaldi szerepében a Simon Boccanegrában, majd Desdemonaként az Otellóban mutatkozott be, de énekelte Micaëlát is az Arena di Veronában Franco Zeffirelli Carmen-rendezésében, valamint Neddát a bolognai Teatro Comunale di Bolognában.
– Két éve az Operaházban énekeltem Pinkerton szerepét, és nagyon szerettem, már csak azért is, mert nekünk, tenoroknak mindig a herceg, a hős és a szerelmes szerepe jut, kész felüdülés másfajta karakter bőrébe bújni. A Pillangókisasszonyt a hanghordozása miatt szeretem, a legatók, az olasz énekstílus miatt. Puccini utánozhatatlan zseni, nálam évek óta kiemelt helyen szerepel, bár mindenkinek ő a kedvence. – mondja Brickner Szabolcs, hozzáfűzve: Puccini darabjaiban a zenekar minden egyes hangszeréből átjön az érzelem.
A Pillangókisasszonyt Bán Teodóra, a Margitszigeti Szabadtéri Színház ügyvezető igazgatója, művészeti vezetője rendezi. Elmondta, több tényező egybeesése is döntött abban, hogy az idei nyár két opera-előadásának rendezését elvállalja.
– Elsősorban a vonzalom, amely a klasszikus zenéhez és az operához erősen köti az életemet. Nem csak azért, mert balettművészként az Operaház épületében nőttem fel, és nem is csak azért, mert a Margitszigeten a 22. szezonom indul, és e két évtized alatt legalább negyven operát állítottam színpadra igazgatóként, hanem azért is, mert a műfaj lenyűgöző. Puccini és Verdi a nagyívű dallamok mesterei, a Pillangókisasszony és a Nabucco története pedig közel áll a szívemhez. Az operában a zene, az ének és a látvány együtt hat az érzelmekre, így ez a leggazdagabb műfaji forma. A szólisták mellett a zenekart, a kórust, a balettbetétek táncos szereplőit, valamint a statisztákat is beleértve közel két-háromszáz művész fogalmazza meg a történetet, az általuk alkotott nagyjelenetek lenyűgöző hatással vannak a nézőre. Ráadásul a Margitszigeti Színháznak csodás adottságai vannak, hiszen a természeti környezet az előadások díszletévé válik.
Bán Teodóra hozzátette: bár számos alkalommal volt lehetősége különleges rendezői koncepciókban látni mindkét operát, ez alkalommal a Pillangókisasszony és a Nabucco is a szerzők szándékainak megfelelően a szövegkönyvben és a partitúrában megfogalmazott utasítások szerint kerül a nézők elé. Nem híve annak, hogy más korba állítson egy művet, ami már egy meghatározott korban és helyen játszódó konkrét történet. Ő így kíván tisztelegni a mű előtt.
Szerző: Szentei Anna/demokrata.hu
