Hervé Koubi, Natacha Atlas:
ODÜSSZEIA

Koreográfia
Hervé KOUBI, Fayçal HAMLAT-tal és Guillaume GABRIEL-lel együttműködve

Zene
Natacha ATLAS / Samy BISHAÏ /Imed ALIBI

Közreműködő zenészek
Natacha ATLAS / Samy BISHAI / Anissa NEHARI

Táncosok
Giacomo BUFFONI / Beren D’AMICO / Badr BENR GUIBI / Lhatsun LE / Manon MAFRICI / Houssni MIJEM / El Houssaini ZAHID / Oualid GUENNOUN / Bendehiba MAAMAR / Nadjib MEHERHERA / Vladimir GRUEV / Ismail OUBBAJADDI

Művészeti tanácsadó
Bérengère ALFORT

Világítás
Lionel BUZONIE

Színpadtechnika
Guillaume GABRIEL

Színpadtechnikai megvalósítás
Lionel BUZONIE / Didier FLAMEN

Jelmezek
Guillaume GABRIEL

Hervé Koubi algír származású, gyógyszerész és gyógyszerbiológus, aki táncos-koreográfus karrierjét az Aix-Marseille egyetemen kezdte. Tanulmányait a Cannes-i Rosella Hightower Nemzetközi Tánciskolában, majd a Marseille-I Operában folytatta. Dolgozott Jean-Charles Gil-lel, Jean-Christophe Paré-val, Emilio Calcagno-val és Barbara Sarreau-val A későbbiekben dolgozik Karine Saporta-val a Caen-i Nemzeti Koreográfus Központban és Brüsszelben a Thierry Smits Compagnie Thor társasággal.

Hervé Koubi 2000-ben hozza létre első saját alkotását a Gólem-et. Azóta összes művénél együtt dolgozik Guillaume Gabriellel. Megalkotja az Állatsereglet (2002) és a Vágóhidak, fantázia… (2004) című előadásait. 2006-ban együttműködik Laetitia Sheriff zenésszel és létrejön a 4’30’’ című alkotás. 2007-ben átdolgozza az 1997-ben Cannes-ban készült darabot, a Virágzó órákat, és még ugyanebben az évben létrehoz egy művet, amelyben a kortárs írás és a Hip-Hop Moon Dogs gesztusait ötvözi. 2008-ban három mű köré épít három koreográfiát : Coppélia, a zománcszemű menyasszony / Les Suprêmes / Rövid tartózkodás az élőknél. Ezeknél a munkáinál együtt dolgozik Chantal Thomas íróval (a Les Suprêmes-nél) és Romain Panassié koreográfussal (Benesh ábrázolás a Rövid tartózkodás az élőknél darabnál). 2009-ben az elefántcsontparti Compagnie Beliga Kopé társulattal együttműködve készíti el a Randevú Afrikában című alkotást.

Tánc-videó projekteknél együttműködik videóművészekkel: 2009-ben Max Vadukullal, Yoji Yamamot-val a Chic Chef-ben, 2010-ben a Bodyconcrete-ben és az Ovoid Edges-ben Pierre Magnollal, majd 2011-ben szintén Pierre Magnollal és Michel Guimbard-ral a Bodyconcrete 2-ben.

2010 óta a Földközi tenger felé fordul egy utazással, amit számos projekt jelez : El Din (2010-2011), Amivel a nappal adósa az éjszakának (2013), Léa álma (2014), Táncoló férfiak (2014), Barbár éjszakák, avagy a világ első hajnalai (2015-2016), Fiúk, ne sírjatok (2018), Sylphides (észak-afrikai táncosnőknek készült projekt 2018), ODÜSSZEIA (2020),  SOL INVICTUS (2022).

Párhuzamosan a Hervé Koubi Társulatban végzett alkotómunkájával, sokszor meghívják különböző francia és külföldi szakmai oktatóközpontokba, 2014 óta a Cannes Marseille Nemzeti Táncközpont, és 2015 óta a Brive-la-Gaillarde-i Táncintézet társkoreográfusa.

2015 júliusában Művészeti és Irodalmi Lovagrenddel tüntette ki Brigitte Lefèvre.

Brüsszelben élő angol anya és egyiptomi apa lányaként, Natacha Schaerbeek-ben, a marokkóiak lakta külvárosi negyedben nőtt fel. Miután szülei elváltak, kamaszkorát édesanyjával Angliában tölti. Egy hosszú görög-és törökországi utazás után, brüsszeli keleti kabarékban kezdi táncos karrierjét. Itt énkelni is kezd egy Mandanga nevű salsa együttesben.

Londonban az 1980-as évek végén találkozik újhullámos művészekkel és az elektronikus zene képviselőivel. Énekesként első lemeze 1991-ben jelent meg.

Ezután csatlakozott az Invaders of the Heart de Jah Wobble (ex-PIL) csapathoz, ahol részt vett a dalírásban és spanyolul énekelt (Rising Above Bedlamalbum). 1993-ban Natacha a Transgobal Underground nevű londoni együttes vezetője lesz, amely zenéjében house és Európán kívüli hatásokat kever. Nem elégedett meg kizárólag az énekléssel, a csapat fellépésein raq sharki (hastánc) bemutatókat tart, amelyeket egyéni fellépésein is folytat.

1995-ben jelenik meg a Diaspora című album, amit már egyedül Natacha Atlas jegyez. Ott vannak azonban melette a Transgobal Underground-os barátai. Következő lemeze, a Halim a nagy egyiptomi énekesnek, Abdel Halim Hafez-nek állít emléket. Ez két nagyon meghatározó, figyelemreméltó alkotás, amelyek az innovatív tehetségek élvonalába repítik őt, oda ahol Björk is van.

Azóta Natacha Atlas felfedezett minden lehetséges stílust, az elektro zenétől a chââbi típusú arab zenéig, megpróbálva meghódítani mind a keleti, mind a nyugati közönséget. Ha sikerült is egy hűséges közönséget kialakítani Európában (főleg Franciaországban, ahol a  « Mon amie la rose » című dala 1999-ben sláger volt), a fő rajongói Bejrútban és Kairóban élnek, az új irányzatot követők és azok a művésztársak, akik közelről figyelik lépéseit. Ha meghallgatjuk azokat a dalokat, amelyek Kairó, Bejrút vagy Dubai stúdióiból kijönnek, azt tapasztalhatjuk, hogy az énekesnő kísérletei sikeresek voltak.

Életét megosztja London és Kairó között, felvételeket készít mind a két városban, de emellett szívesen válaszol a zenészek felkéréseire, legyen szó Jaz Coleman-ról (Killing Jo) vagy Jean-Michel Jarre-ról.

2008-ban a világsztár tovább folytatja zenei kalandozását Ana Hina-val, egy olyan akusztikus albumban, amely az egyiptomi és libanoni hagyományokat ötvözi a modernitással, Fairouz és Nina Simone között. A következő lemeze a Mounqaliba in a State of Reverseal (2010), egy teljes keveredés a marokkói és egyiptomi zenétől a londoni jazzig. Françoise Hardy (« La Nuit est sur la ville »), Nick Drake (« River Man ») és Khaled Mouzanar (« Le Cor, le vent ») feldolgozásokat készít. 2013-ban Angelin Prlejocaj koreográfussal dolgozik együtt, és létrehozzák « Az éjszakák» című balett-musical-t.

2015-ben, néhány év kihagyás után, Natacha Atlas csatlakozik Ibrahim Maalouf zeneszerzőhőz, hangszerelőhöz, producerhez, a Myriad Road album létrehozásához.

2019-ben visszatér a színpadra a Strange Days című új lemezével. Zenéjén keresztül szeretné kifejezni saját összetettségét, kettősségét a Közel-Kelet és Európa között. Az album egyszer szemtelen, másszor komoly, néha groove-os, és gyakran jazzes.

Hervé Koubi, Natacha Atlas: Odyssey (white ballet) 16 July at 21.00. The most recent dance epos of Hervé Koubi has a definite Mediterranean style. Natasha Atlas is an outstanding Arabian singer with a breath-taking voice, who is equally familiar with classical music and electropop. Hervé Koubi works with 14 dancers on the stage, all of whom arrive from the Mediterranean. For further information please visit