1919. november 19. – az épületet lebontották.
1924. június 28. – megrendezték az első szabadtéri előadást a MAC sportpályán. Innocent Ernő Modern Játékok elnevezésű vállalkozása Walter Hasenclever Antigoné című drámáját mutatta be Rékai András rendezésében.
1929 nyara – ugyanitt Márkus László, az Operaház főrendezője Weiner Leó Csongor és Tünde című művét vitte színre. A táncjátékot Jan Cieplinski koreográfiájára az Operaház balett-együttese adta elő. Ezután több alkalmi társulat is kísérletezett azzal, hogy a Margitszigeten nyári előadásokat rendezzen.
(Fotó: Tejivó a margitszigeti víztoronynál az 1920-as években - Forrás: Fortepan)
Az első évek: 1938 - 1943
1938 – Budapest színházi és idegenforgalmi szakemberei – a Szegedi Szabadtéri Játékok példájára – a víztorony lábánál reprezentatív, folyamatos működésre alkalmas szabadtéri játszóhelyet teremtettek. A színház megalapítását a kortársak nagy jelentőségű kulturális és idegenforgalmi tettként értékelték. A színpad terveit Kaffka Péter készítette. A háromezer-ötszáz személyes nézőtérrel szemben ötven méter mélységű távlati képet adó, ősfákkal és növényzettel körülvett színpad állt. Eső esetén a közönség a víztorony köré épített hat méter széles, száz méter hosszú fedett sétány alá húzódhatott.
1938. június 18. – az új színházat a Nemzeti Színház társulata avatta fel. William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát Németh Antal, a színház igazgatója álmodta szabadtéri színpadra. A főbb szerepeket Szabó Sándor (Lysander), Pataky Jenő (Demetrius), Olty Magda (Hermia), Lukács Margit (Helena), Ungvári László (Oberon), Szeleczky Zita (Titánia) és Somogyi Erzsi (Puck) alakították. „A kellemetlen hideg idő dacára nagyszámú, közel kétezer főnyi közönség jelent meg a nézőtéren. Az ünnepi előadást a Himnusz nyitotta meg, és a szép Szörényi Éva prológusban üdvözölte a hetven éves Horthy kormányzót, akit a közönség lelkesen éljenzett, majd Sárdy János énekelt egy ez alkalomra írt fohászt” – tudósította olvasóit a Napkelet.
A hivatalos megnyitó előtt egy héttel főúri műkedvelők Oláh Gusztáv rendezésében a Szent Margit legendát adták elő. A színjáték szövegét Ujházy György írta, zenéjét Bárdos Lajos szerezte.
Németh Antal, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad vezetője az első három évad műsorát a Nemzeti Színház és az Operaház sikereiből válogatta. William Shakespeare Szentivánéji álom, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde és Kacsoh Pongrác János vitéz című művét többször is felújították.
1940 – ennek az időszaknak a legemlékezetesebb vállalkozása a frankfurti rendező, Hans Meissner nevéhez fűződik, aki Friedrich Schiller Tell Vilmos című színjátékát rendezte meg a Nemzeti Színház társulatával. (Bemutató: 1940. június 22. – a címszerepben: Lehotay Árpád.)
1941 – Bubik Árpád, a Berlinben élő színházi vállalkozó lett a Margitszigeti Szabadtéri Színpad direktora. Bár 1941-ben még színre került a Szentivánéji álom, a második világháború súlyos évei nem kedveztek a hatalmas létszámú drámai produkcióknak, ezért koncertszerű operaelőadások, hangversenyek, énekes-táncos műsorok, folklórestek szerepeltek inkább a színpad műsorán. Nyaranta csak egyetlen új előadással gazdagodott a program: Schubert–Berté Három a kislány című operettje 1941. július 24-én került színre Nádasdy Kálmán rendezésében, Pataky Kálmánnal (Schubert), Honthy Hannával (Grisi Lucia), Ajtay Andorral (Tschöll), Medgyaszay Vilmával (Tschöllné) és Barabás Sárival (Médi) a főbb szerepekben.
1942 – Pataky Kálmán felléptével idősb és ifjabb Johann Strauss zenéjéből összeállított Bécsi keringő volt a legnagyobb siker. (Bemutató: 1942. július 10.)
1943 – Fényes Szabolcs, a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett az igazgató. Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének premierjét még fényes külsőségek között rendezték meg. A siker egyedülálló a színpad történetében: 1943. július 21. és szeptember 14. között ötvenszer játszották, s egyszer sem mosta el az eső.
1944 nyara – az előadásokat hirdető zászlót már nem tűzték ki a víztorony tetejére. A háború pusztítása a Margitszigetet sem kímélte, a szabadtéri színpadot lebombázták.
Az operaházi korszak 1949 - 1962
1949. augusztus 6. – a Szív küldi szívnek című sanzonesttel megnyitották az újjáépített szabadtéri színpadot, mely ekkor háromezer-hétszáz nézőt tudott befogadni. Az újjáépítés során a zenekari árkot a jobb hangzás érdekében fával burkolták, a füves színpadra mobil táncparkettet készítettek, modernizálták a világítás- és hangtechnikát. Az intézményt három évre a Városi Színház alá rendelték.
Másnap a Három a kislány című operettet játszották Hegedűs Tibor rendezésében, Svéd Sándor, Honthy Hanna és Sárdy János felléptével.
A színpad e három évadjának műsora rendkívül vegyes volt: a zenés illetve táncestek mellett műsorra tűzték a Városi Színház produkciójaként Kacsoh Pongrác János vitézét és Johann Strauss operettjét, A cigánybárót, a Nemzeti Színház vendégjátéka a Szentivánéji álom ismét nagy sikert aratott.
1950. július 11. – Otto Klemperer, aki 1947-től volt a budapesti Operaház vezető karmestere, itt tartotta búcsúkoncertjét: Beethoven IX. szimfóniáját vezényelte.
1952–1962 között – a Magyar Állami Operaház nyári játszóhelye, a műsor gerincét az Operaház repertoárdarabjai alkották: elsősorban az operák, másodsorban a daljátékok és a balettek. Mivel a nyári előadások nem igényeltek új díszleteket és jelmezeket, a magyar operajátszás történetében egyedülálló módon teljes költségvetésüket megtermelték, mely csak a közönség töretlen érdeklődése mellett volt lehetséges. A népszerű operák és balettek előadásai egy-egy évadban százezernyi nézőt vonzottak: az Aida, a János vitéz és a Parasztbecsület – Bajazzók minden nyáron műsoron szerepelt, Gounod Faustját tíz évadon keresztül játszották, míg Bizet népszerű operája, a Carmen és Johann Strauss A cigánybáró című operettje kilenc nyáron került műsorra. Népszerű repertoárdarabja volt ennek a korszaknak a Pillangókisasszony és a Három a kislány is. A kultúrpolitika által alig megtűrt Wagner-operák is színre kerülhettek: 1955. augusztus 9-én Nádasdy Kálmán rendezésében mutatták be a Walkürt. 1960. július 2-án a Tannhäusert Mikó András vitte színre.
A magyar operajátszás nagyságai formálták meg a népszerű repertoárt: Székely Mihály, Losonczy György, Radnay György, Neményi Lili, Simándy József, Melis György, Házy Erzsébet, Orosz Júlia, Palánkay Klára.
A Magyar Állami Operaház nagy sikert aratott koreográfiáit is láthatta a szabadtéri színpad közönsége: Aszafjev Párizs lángjai és A bahcsiszeráji szökőkút című balettjét, Kenessey Jenő Keszkenő című táncjátékát és Csajkovszkij A hattyúk tava című balettjét.
1957. június 22. – Az operai repertoárt a Nemzeti Színház vendégjátékai színesítették. A hagyományosan a Margitsziget fái alá elképzelt Szentivánéji álom és Csongor és Tünde mellett műsorra tűzték Az ember tragédiáját, melyet 1955-ben oly hamar leparancsolt a színpadról a pártvezetés. Ádámot Básti Lajos, Évát Lukács Margit, Lucifert Major Tamás alakította.
1962-es nyári évadban már csak nyolc előadást tartott az Operaház a Margitszigeten, a sokat játszott repertoárdarabokra mind kevesebb néző volt kíváncsi. „Vegyék el az Operától a Margitszigetet és adják át a főváros tanácsának, alakítsanak egy önálló szervet, amely mennyiségben és minőségben méltó műsorral látná el a szigeti színpadot” – javasolta Szirtes György, az Operaház üzemigazgatója a Hétfői Hírek 1962. június 18-i számában.
A színpadon 1963-tól 1965 júniusáig nem tartanak előadásokat.
Önálló intézmény 1965 - 1985
1964. szeptember 1. – a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot kezelésébe vette a Fővárosi Tanács. A színpad állapota ekkor rendkívül leromlott, világosító és hangosító berendezéseit más színházak használták.
1965. március – Mueller Éva, a KÖZTI munkatársa elkészítette a színpad újjáépítési tervét, melyet a Magyar Nemzet 1965. március 14-i száma ismertetett: 20 millió forintból két-három év alatt születik újjá a színház. 3.000 férőhelyes, kagylóformában kialakított nézőteret építenek. A régi színpadot lebontják, a megnagyobbított alapterületű új színpad kiemelhető deszkaburkolattal rendelkezik. A színház kiegészítője a 7.500 négyzetméter alapterületű iroda-öltöző-díszlettár, amely az addigi színészudvar területén épül. Az építkezést a tervek szerint 1966-ban kezdik el.
Az újjáépítéshez szükséges összeg azonban nem állt rendelkezésre, így egy bizottság megállapította, hogy felújítással és rendszeres karbantartással a színpad továbbra is üzemben tartható. „Ebben az évben nem tudunk még mindent megcsinálni, de három év alatt eljuthatunk odáig, hogy a Margitszigeten Európa egyik legkorszerűbb szabadtéri színpadát hozzuk létre” – nyilatkozta dr. Vasady Balogh Lajos, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad igazgatója a Film Színház Muzsika 1965. május 21-én megjelent számában. A jobb hangzás érdekében átcsoportosították a növényzetet, modernizálták a hangosítást, az Elektroakusztikai Intézet mérnökei számos technikai újítást valósítottak meg. Kijavították a nézőtéri üléseket, tatarozták az öltözőket.