Idén nyáron is rendkívül színes programmal várjuk közönségünket. A színházi előadások, a szimfonikus, illetve könnyűzenei koncertek, opera és musical előadások mellett természetesen a tánc is főszerepet kap. Július 13-án egy Rómeó és Júlia balettelőadásra várjuk a tánc műfajának szerelmeseit.
Az előadásban Darai Tamás alakítja Rómeót, aki balettművészként 12 éve van a pályán, de profi táncosként tavaly nyáron lépett fel először Magyarországon – éppen a Margitszigeti Szabadtéri Színház színpadán. A diploma után külföldön kezdett dolgozni, táncolt többek között Zágrábban, Augsburgban, Frankfurtban, és a társulatokkal turnézva bejárta a világot. Két évvel ezelőtt végül hazaköltözött és szabadúszóként indult el a saját útján. Darai Tamás jelenleg a Maribori Balett vendégszólistája, és a társulattal együtt idén nyáron ő is visszatér hozzánk a Valentina Turcu által koreografált Rómeó és Júlia balettelőadásban.
Profi táncosként tavaly táncoltál először magyar közönség előtt, szintén a Maribor Balett előadásában a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Milyen érzés volt egy ilyen helyen fellépni?
Nagyon jó. Gyönyörű a színpad, gyönyörű a színház, az egésznek az atmoszférája nagyon tetszett, és egy nagyon jó élmény volt. Bán Teodórával is megismerkedtem, aki egy igazi példakép a számomra, de az is nagyon jó volt, hogy el tudott jönni a családom, korábbi mestereim, régi tanáraim. Nagyon vágytam már rá, hogy Magyarországon is fellépjek egyszer, a Maribor Balettel pedig azóta is folytatjuk az együttműködést.
Idén júliusban egy újabb együttműködés keretében adjátok elő a Rómeó és Júliát, téged pedig Rómeó szerepében láthat majd a közönség. Mit jelent számodra ez a szerep?
Ezzel egy olyan álmom válik valóra, amire nagyjából 11 éves korom óta vágytam. Gyakorlatilag az Operában nőttem fel és néztem Seregi László Rómeó és Júliáját, amit azóta is imádok. Néhány éve Augsburgban lett volna egy lehetőségem eltáncolni Rómeót, de végül az nem jött össze. Akkor azt gondoltam, hogy Rómeónak annyi, az életben nem fogom eltáncolni. Frankfurtban egy kortárs társulathoz mentem, ott nem is lett volna rá lehetőség, utána hazajöttem és egy évig nem táncoltam, csak a telkemen dolgoztam. Ott már végképp biztos voltam benne, hogy ennek az álomnak lőttek. Aztán mégiscsak megtalált ez a szerep, ami bebizonyította számomra, hogy ha türelmesek vagyunk, az álmok egyszer teljesülhetnek. Tehát ez egy óriási megtiszteltetés és egyben nagyon nagy kihívás is.
Mi a legnagyobb kihívás számodra Rómeó szerepében?
Rómeó megtapasztalja az élet minden nagy dolgát, a szerelemtől kezdve a gyilkosságon át a halálig, szóval érzelmileg elég nagy ívet kell bejárni az előadás alatt. De ezt én kifejezetten szeretem, és hiányzott is Frankfurtban az a fajta drámaiság, hogy szerelmesek legyünk a színpadon, hogy meghaljunk… Számomra ez a tökéletes szerep, amiben úgy érzem, teljesen kiélhetem magam, és valamilyen szinten önmagam is tudok közben lenni. Ami Rómeóban megvan, az bennem is megvan, és magamból is elő tudom hívni. Ezt a darabot január-februárban már előadtuk Mariborban, és egészen álomszerű volt, talán életem egyik legkedvesebb szerepe lett, amit valaha táncoltam. A partnernőm, Catarina de Meneses is remek benne, nagyon jó vele dolgozni, Valentina Turcu koreográfiája pedig csodás. Nagy sikere volt Mariborban a januári előadásoknak, szóval már nagyon várom az ittenit. Izgulok, de bízom benne, hogy jó lesz.
Milyen koreográfiára, milyen előadásra készüljenek a nézők?
Rómeó és Júlia történetét mindenki ismerni, amit Valentina Turcu neoklasszikus szofisztikált mozgásvilággal és minimalisztikus díszletekkel fog megjeleníteni. Ez azt jelenti, hogy nagy kőoszlopok állnak majd a színpadon, amiket a táncosok fognak tolni és azzal változik a szín, illetve az egész színpadkép. Valentina nagyon jól és nagyon tömören meséli el a sztorit – a könyvben is talán egy hét leforgása alatt történik minden, és ő is kicsit összetömörítette a történetet. Így egy ütős, színes, sokszereplős, a többi koreográfiához képest rövidebb előadásunk lesz, Prokofjev zseniális zenéjével.
