A legszebb operaslágerek sztárszopránnal a Margitszigeten
Interjú a kazani énekesmadárral, Aida Garifullinával
Augusztus 2-án az operairodalom leggyönyörűbb áriáival érkezik a Margitsziget hatalmas színpadára a fiatal tatár szoprán, Aida Garifullina. A hangja különös, gyengéd mélységéről híres énekesnő ezúttal az oboaművészből karmesterré avanzsált Pier Giorgio Morandi dirigálásával, a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretében varázsolja majd el a nagyérdeműt Puccini, Verdi, Gounod és Bellini örök klasszikus szerzeményeivel. A repertoár igazi zenei csemegeválogatás, melyből Brickner Szabolcsnak köszönhetően a duettek sem maradtak ki: a Bohémélet és a Traviata dallamai így a Libiamo is helyet kaptak a műsorban. Plácido Domingo szavaival élve: „a ma és a holnap legizgalmasabb operadívájával” beszélgettünk.
Milyen szerepet játszik az életében az Operália opera verseny és Plácido Domingo, aki felfedezte a tehetségét?
Az Operália egy nagy opera-utazás csodálatos kezdete volt, rengeteget segített művészi képességeim felfedezésében és megértésében, valamint abban, hogy magabiztosabb legyek. Maestro Domingot pedig teljes szívemből szeretem. Ő zseniális. Sokat tanultam tőle, minden alkalommal, amikor fellépek vele, boldognak és megtisztelve érzem magam.
Milyen volt eddig ez a nagy opera-utazás?
Sok szép és emlékezetes projektben vettem részt, a világ legnagyobb operaházaiban és koncerthelyszínein énekeltem, megismételhetetlen pillanatokkal, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam!
Fellépésein és a social média felületeken is gondosan ügyel arra, hogy egy sugárzó, csodaszép nőt láthasson a közönség. Mennyire fontos az Ön számára, hogy külsőleg és belsőleg is bele tudjon helyezkedni egy-egy szerepbe? Gondolok például a Traviatára vagy Liúra a Turandotból.
Úgy érzem, a természetemhez tartozik, hogy különböző karaktereket alakítsak. Nagyon fontos számomra, hogy minden egyes szereplőt a lehető legőszintébben, leghitelesebben formáljak meg, ezért mindig szakítok időt a megértésükre. A kottából, a szövegekből, könyvekből olvasok, tanulok róluk. Ez egy nagy házi feladat. Mire színpadra állok, már nem csak eljátszom az érzelmeiket, hanem teljesen azonosulok is velük.
Az előző kérdésre visszautalva: Ön szerint milyen a mai kor „operadívája”?
Az Operadíva azt hiszem, valaki egyedit jelent, kellő intelligenciával, jó modorral, nem csak a színpadon, vagy a kamerák előtt, hanem a mindennapi életben.
Dolgozott már együtt korábban Pier Giorgio Morandi karmester úrral?
Még nem, de hallottam a Maestro korábbi előadásait, és szerintem csodálatosak! Nagyon várom a koncertünket!
Eddigi pályafutása során az operairodalom jelentős női szerepeinek nagyrészét eljátszhatta, többek között a Királyi Operaházban, a Bécsi Állami Operaházban és a Bajor Állami Operaházban varázsolja el a közönséget, de gálaestjeivel a világ szinte minden pontján megfordult már. Van vagy vannak kedvenc szerepei? Illetve van esetleg olyan álom szerepe, amit valamilyen oknál fogva még nem játszhatott/énekelhetett el?
Nagyon szeretem énekelni és játszani Gounod Júliáját, Mimit a Bohéméletben, és Violettát a Traviatában, de alig várom, hogy a következő évadban elénekeljem legelső Tatyanámat az Eugene Oneginben, Olaszországban.
Járt már Budapesten?
Ó, igen! Teljesen szerelmes vagyok Budapestbe! Kétszer jártam már itt, először a híres zenei producer, David Foster és a magyar hegedűművész, Mága Zoltán meghívására, egy karácsonyi koncert apropóján, másodszor pedig mikor egy duettet vettem fel Maestro Plácido Domingo-val a hamarosan megjelenő új albumához. Így már volt lehetőségem megnézni Budapestet télen és ősszel, és mivel nagyon bájosnak találtam, boldog vagyok, hogy most nyáron is visszatérhetek ide. A Margitszigeten nem voltam még, de remélem, hogy egy nagy ünnep lesz ez a koncert, egy egész estés, a legszebb áriákkal és dalokkal tarkított gyönyörű utazás. Szeretnék mosolyt csalni az emberek arcára!
Mi alapján állította össze az augusztus 2-i repertoárt? Charles Gounod szerzeménye, Júlia áriája a “Je veux vivre” már lényegében védjegyévé vált. Ez mindig szerepel a gálaestek listáján? Van olyan ária, amit érzelmi vagy bármilyen más okból soha nem hagy ki?
Ez nagyon érdekes felvetés, mert épp a Júlia-áriára jellemző, hogy még ha olykor nem is erre esik a választásom, a szervezők vagy a rajongóim kedvesen megkérnek, hogy mégiscsak énekeljem el. Talán éppen azért, mert olyan szép és vidám, és ezt a könnyed, örömteli szépséget szeretnék átélni a koncerteken.
Szereti a szabadtéri előadásokat, gálaesteket? Különlegesebbek, könnyebbek vagy akár nehezebbek ezek a produkciók a természet közelsége, a végtelen tér miatt?
Minden típusú előadást szeretek, úgy általában imádok színpadon lenni, hiszen ez az a hely, ami összeköt a közönségemmel! A csillagos ég alatti szabadtéri gálákban azonban mindig van valami varázslatos, valami igazán romantikus és különleges!
