Compañía Antonio Gades:
CARMEN
flamenco táncelőadás

Compañía Antonio Gades:
CARMEN
flamenco tánc-show
Prosper Merimée műve alapján
Színdarab és koreográfia: Antino Gades és Carlos Saura
Látvány és fénytervező: Antonio Saura

Zene:
Gades, Solera Freire,
Georges Bizet “Carmen”,
Penella “El gato Montes” and
José Ortega Heredia/Federico Garcia
Lorca “Verde que te quiero verde”.

Táncosok, közreműködők:
Művészeti vezető: Stella Arauzo

Szólisták:
Carmen:  Esmeralda Manzanas
Don José:  Álvaro Madrid
Torreádor:  Jairo Rodriguez
Férj: Miguel Ángel Rojas

Balett kar:
Női táncosok: Cristina Carnero, María Nadal, Virginia Guiñales,
Elena Ros, Raquel Soblechero, Alejandra de
Castro, Nuria Tena
Férfi táncosok : Miguel Lara, Santiago Herranz, Ángel Navarro,
Antonio Ortega, José Cánovas

Zenészek, énekesek: Enrique Bermúdez “Piculabe, Rafael González
“Elohim”, Isabel Soto
Gitárosok: Alberto Fuentes, Basilio Garcí

Antonio Gades a 20. század egyik legnagyobb hatású koreográfusa és táncosa, aki nagyon messziről érkezett meghódítani a világ táncszínpadait.1936-ban született Alicantéban, és élete első évtizedeit a nélkülözés, illetve szegény sorsú családjának segítése határozta meg. Az állandó éhezésnek köszönheti pályáját: egyik szomszédja javasolja a fiúnak, hogy kezdjen el táncot tanulni,néhány év múlva pedig már sikeres előadóművészként látjuk viszont. Sokféle stílussal megismerkedett, hogy húszas évei végén rádöbbenjen: García Lorca feketén csillogó sorai meg az andalúz világ mágikus zsánere, azaz a flamenco világa az ő igazi otthona.
Miközben Gades sokat és sokfelé táncol, az 1960-as években elkezdi kialakítani saját, összetéveszthetetlen koreográfiai stílusát. Kitartóan kutatja a flamenco gyökereit és a műfaj jelentésrétegeit, miközben határozottan elzárkózik a zsánert lebutító, szavai szerint prostituáló turistacsalogató látványosságoktól. Hosszú útja során a társművészetekből, az irodalomból és a festészetből is merít.
A nyolcvanas évek egy korszakos találkozásról szól: Antonio Gades és a filmrendező Carlos Saura először a koreográfus 1974-es Vérnászának filmverzióján dolgozott együtt 1981-ben. A mozi valódi jelentősége abban áll, hogy a sokáig helyi érdekűnek tételezett flamenco végre globális rajongótábort szerzett.
A folytatás szinte elvárás lett: 1983-ban jött a Carmen, először a filmvásznon, aztán a színpadon, majd a trilógiát záró 1986-os El amor brujo (Őrült szerelem) is elsöprő sikert aratott a színházakban három évvel később, Fuego (Tűz) címmel. Gades saját társulata világjáró kompániává növi ki magát: 2004-es halála előtt néhány hónappal a koreográfus alapítványt hozott létre, melynek feladata küldetésének életben tartása. Gades előadásai tehát velünk vannak, az idő pedig nem fog rajtuk.

Antonio Gades a spanyol táncot univerzális stílussá tette, mely rendkívüli kifejező erővel rendelkezik. Ez a tény lehetővé tette számára, hogy szavak nélkül jusson el a világ távoli sarkaiba, hogy bemutassa a világirodalom olyan klasszikusait, mint Federico García Lorca Vérnász vagy Lope de Vega Fuenteovejuna című műve, valamint a Carlos Saurával közösen létrehozott Carmen.
Ez utóbbi a spanyol és egyetemes mítosz egyik legjelentősebb előadásává vált.
A koreográfus 2004-ben bekövetkezett halála után a nevét viselő alapítvány elsődleges feladata, hogy életben tartsa örökségét. Az alapítványt a mester özvegye, Eugenia Eiriz vezeti, elnöke pedig a lánya, María Esteve színésznő. Az Antonio Gades Társulat továbbra is a spanyol tánc és a flamenco egyik legfontosabb alapköve.
A társulat a Gades-iskolát is életben tartja. A világ minden táján tanítja Gades esztétikai nyelvét, mely a spanyol populáris kultúrában és művészetben gyökerezik, de a huszadik század második felének szellemi és művészeti élvonalában csiszolódott.
Stella Arauza művészeti vezetése alatt, aki sok éven át volt Gades színpadi partnere, a társulat ma olyan emberekből áll, akik hosszú ideig dolgoztak a mesterrel, és akik segítették az újonnan érkezőket, átvenni az ő filozófiáját, esztétikáját és etikáját, és azok alkalmazását a táncban. Az előadások mindegyike a Gadesre oly jellemző szigorral, tehetséggel, mélységgel és koncepcionális egységgel kerül bemutatásra, a leghatékonyabb módszereket alkalmazva a tánc világában az ő örökségének továbbviteléért.
Az elmúlt 14 év alatt a társulat fellépett a táncvilág leghíresebb színházaiban, mint például a Royal Theatre, a Zarzuela, a Palau de les Arts, a spanyol Liceo és a Niemeyer Centre, a londoni Sadler Wells, a New York-i CityCenter, a Herodes Atticus Athénban, a Romano Theatre Veronában, a Great Alicia Alonso Theatre Havannában, a Bunkamura Orchard Hall Tokióban. A társulat részt vett a Federico García Lorca meggyilkolásáról szóló Ainadamar című opera elkészítésében is. Művészeti vezetője készítette az opera koreográfiáját, és segített bemutatni a darabot az Opera Philadelphiában, ahol a kritikusok és a közönség nagy elismeréssel fogadta. A társulat a Royal Theatre együttműködésével készítette el a Gades-trilógia moziban és televízióban történő felvételét és sugárzását.
A párizsi Palais de Congrés-ben élőben bemutatott előadás rekordszámú, több mint 20.000 nézőt vonzott a kétnapos előadás során. A társulat különösen büszke arra, hogy a Real Madrid CF labdarúgóklubbal együtt részt vett Plácido Domingo tiszteletére rendezett ünnepségen a Santiago Bernabeu stadionban, valamint a spanyol zenei gálán a veronai Arénában, Olaszországban. Ott a társulatot ismét meghívták Plácido Domingo mellé egy olyan eseményre, amelyet 15 000 ember látott, és amelyet ezt követően világszerte megismételtek
A koreográfus 2004-ben bekövetkezett halála után a nevét viselő alapítvány elsődleges feladatává tette, hogy életben tartsa az örökségét. Az alapítványt a mester özvegye, Eugenia Eiriz vezeti, elnöke pedig a lánya, María Esteve színésznő. Az Antonio Gades Társulat egy tánctársulatot támogat, amely továbbra is a spanyol tánc és a flamenco egyik legfontosabb alapköve. Az Antonio Gades Társulat a Gades-iskolát is életben tartja. Világszerte tanítja Gades esztétikai nyelvét, amely a spanyol populáris kultúrában és művészetben gyökerezik, de a huszadik század második felének szellemi és művészeti élvonalában finomodott.
Stella Arauza művészeti vezetése alatt, aki sok éven át volt partnere a színpadon, a társulat ma olyan emberekből áll, akik hosszú ideig dolgoztak az öreg mesterrel, és akik segítettek az újonnan érkezőknek, hogy átvegyék filozófiáját, esztétikáját és etikáját, és alkalmazzák azokat a táncban. Az előadások mindegyike a Gadesre oly jellemző szigorral, tehetséggel, mélységgel és koncepcionális egységgel kerül bemutatásra, hogy a leghatékonyabb módszereket alkalmazzák a tánc világában az ő örökségének továbbvitelére. Az elmúlt 14 év során a társulat fellépett a tánc világának leghíresebb színházaiban, mint például a Royal Theatre, a Zarzuela, a Palau de les Arts, a spanyolországi Liceo és Niemeyer Centre, a londoni Sadler Wells, a New York-i CityCenter, az athéni Herodes Atticus, a veronai Romano Theatre, a havannai Nagy Alicia Alonso Színház, a tokiói Bunkamura Orchard Hall és a budapesti MUPA, hogy csak néhányat említsünk. A társulat részt vett a Federico García Lorca meggyilkolásáról szóló Ainadamar című opera elkészítésében is. Művészeti vezetője készítette az opera koreográfiáját, és segített bemutatni a darabot az OperaPhiladelphiában, ahol a kritikusok és a közönség nagy elismeréssel fogadta. A társulat a Royal Theatre-vel közösen készítette el a Gades-trilógia moziban és televízióban történő felvételét és sugárzását. A párizsi Palais de Congrés-ben élőben bemutatott előadás rekordszámú, több mint 20 000 nézőt vonzott a kétnapos előadás során.