Kedvenc dalok és egy posztumusz Fenyő Miklós-ősbemutató
Vendégségben Szikora Róbertnél
„Egy furcsa pár – In memoriam Fenyő Miklós” a címe a Margitszigeti Szabadtéri Színpad augusztus 29-i koncertjének, amelyen a Hungária Együttes tavaly év végén elhunyt alapítójának zenésztársa, Szikora Róbert és az ő zenekara, az R-GO ad koncertet, ezen alkalommal megidézve kettejük barátságát.
A színház ügyvezetőjével, Bán Teodórával érkezünk vendéglátónk budai otthonába. A csupa-ablak nappaliból látni, ahogy a kertben nyíló óriás fejű hóvirágok bólogatnak. A mennyezetig érő vitrinben Szikora Róbert féltve őrzött gyűjteménye. Az igazgató felidézi a margitszigeti Fenyő Miklós-koncertek emlékét. A zenésznek már erre az évre is megvolt a szerződése, hogy mint hosszú évek óta mindig, fergeteges bulit tartson augusztus végén a Víztorony tövében elterülő nézőtér előtt. „Ha a Covid időszakában kimaradt alkalmakat nem számítjuk, idén lett volna nálunk a harmincadik fellépése – mondja Bán Teodóra –, de hála Robinak, Miki zenéjét, személyiségét ezúttal is sikerül megidézni, és bármily hihetetlen, posztumusz a hangja is felcsendül majd egy eddig nyilvánosan soha nem bemutatott dalban, de erre biztosan kitér a következő beszélgetésben Szikora Róbert.”
– Táncdalénekes apa, Szikora Jenő mellett nem is lehetett más választása, mint zenésznek állni?
– Nagyapám azt akarta, bokszoló legyek, aztán sokáig úgy tűnt a teniszezés lesz a hivatásom. Aztán körülnéztem gyerekként, és az élet megmutatta a zenész hivatás szép oldalát. Anyukám reggel fél ötkor kelt, hogy a Landler Jenő MÁV Osztószertár Főnökségén már fél hatkor ott gőzölögjön a kávé az igazgatóság asztalán. Apám tízkor ébredt, belenézett a tükörbe, megigazította a sérót, énekelt néhány magas hangot, és azt mondta, rendben van. Fél tizenegykor jött Cirok Laci, a sztepptanár. Aztán érkeztek a vidám fiúk, hoztak magnót, és meghallgatták, hogy miként épül fel a vokál Perry Comónál vagy Elvisnél. Amikor papámmal mentem a fellépésére, ott maradtam az öltözőben, míg ő énekelt, közben jött le a színpadról Németh Lehel vagy Kovács Erzsi, aki megcsókolt, mert én vagyok a Sziki fia, betoppantak a táncosnők, ott vetkőztek előttem. Egyik hozott egy habos süteményt, a másik egy bambit. Nagyszerű látvány hátulról a színpad, az erősítőn villog a varázsszem, fölülről szólnak a hangszórók, a nézőknek pedig csillog a szemük.
– Hogy emlékszik vissza arra, amikor a Ferm zenekar tagjaként meghallgatásra ment a Hungáriához?
– Ők jöttek meghallgatni engem, amikor a Fermmel játszottunk Lőrincen a pártházban. Legközelebb a Csepeli Munkásotthonhoz már a mikrobusszal érkeztek, koncert után bepakoltunk. Vonakodtam, mert annak idején árulásnak számított egy kisebb zenekart otthagyni egy nagyobbért. De a Fermtől Környeiék szinte könyörögtek, hogy hülye vagy, lemezt csinálhatsz, külföldre mehetsz, lesz zsé is. Tudtuk, hogy a Fermmel nincs továbblépés. Hiába volt tagja Karácsony János, én, a két Környei, Menyhárt János és Gerdesits Ferenc, aki mára az operaházban énekel, se egy rádió-, se egy tévéfelvételt nem sikerült összehozni, elvágták az utunkat. Az ok csak a rendszerváltás után derült ki.
– Ha jól tudom, a Hungáriával való szakítás oka az volt, hogy ön Szűcs Juditnak álnéven írt egy számot. Miért volt ez főbenjáró bűn?
– A zenekar döntése volt, hogy külső munkákat nem vállalunk, csak a rock and rollban maradunk. Nekem meg jött a felkérés Jutka szuperlemezére, amelyre Frenreisz, Lerch István, Demjén, minden akkori number one írt dalt. Rám is gondoltak. Ezt nem lehetett kihagyni, elkészült a Kihajolni veszélyes. Amikor kiderült, mindenki folyton beszólt nekem a Hungáriából. A feleségem mondta, ne hagyjam, hogy terrorizáljanak, megélünk az ő óvónői fizetéséből. Úgyhogy leléptem. Halálugrás volt, de utólag engem igazolt az idő. Akkor volt toppon a Ciao Marina című számom. Ösztönösen éreztem, hogy addig kell zenekart alakítanom, amíg ez vezeti a slágerlistákat.
– A Létezem című első R-GO-számban oda is pörkölt a Hungáriának.
Úgy kezdődik a szöveg, hogy” Nézz rám, figyeld a zászlót / És ha nézel jó erősen, akkor majd meglátod. / Nézz rám, ez az új szerkó, / Más a music, más szöveg más zene/ Ez az R-GO. / Mit szólsz, milyen az élet, / Az fontos, az fontos, az a fontos, hogy élek.” Tehát, kiléptem, zuhantam, de nem döglöttem meg. A közepén pedig az üres világítótoronnyal arra utaltam, hogy azt mi fogjuk bevenni, és nem a Hungária.
– Hogy lehet hétköznapi szavakkal meghatározni az R-GO-ra jellemző Csikidámot?
– Ez az egyetlen magyar alapítású zenei műfaj. Az első zenekarban, mikor kitaláltam a Csikidámot, félig olasz volt a dobos, Barille Pasqualei, aki a szicíliai napfényt is behozta. A gitáros Kozma Tibi félig román volt, az orgonistánk, Holló József nappal a zsámbéki templom kántoraként szolgált. Aztán jött két lány, egyikük a vietnami-francia Clavier Charlotte. Olyan lett a zenekar, mint amilyen sokféle a magyar lakosság ereiben a friss genetikát adó vér. A Csikidam életérzés azt üzeni, hogy jó élni, jó csajozni, jó zenélni, jó mindent csinálni. Ráadásul a szövegek több rétegét lehet értelmezni.
– Milyen közönség vevő erre a vonzó programra?
– Elég vad és fanatikus a közönségem. Többet tudnak rólam, mint én magamról. Követnek a lakásomnál, a templomban, az utcán, mindenhol. Megvan nekik az eldobott cigarettacsikkem. Ha engem véletlenül valaki megsért a jelenlétükben, azt lerohanják. Az Erkel Színházban volt két előadásunk 1988-ban. Ott balhé tört ki, háromszor annyit kellett fizetnünk a széttört székekért, mint amennyi gázsit kaptunk.
– A margitszigeti koncert Egy furcsa pár címét egy dal kölcsönzi, amely a Verhetetlen 11 duettlemezén szerepel, és Fenyővel együtt énekelte fel. Egyértelműen kettejük közös múltjáról szól?
– Abszolút. „Két egyszemélyes brahi, hol van már az a régi öri-hari.” Ez a közös dalunk volt Miki utolsó felvétele. Benne van az is, hogy hogyan békültünk ki 1985-ben. Jött velem szemben a városi szlengben „Elizélt-palotának” nevezett Vörösmarty téri tízemeletes épületben az Országos Rendezőiroda szintjén. Olyan hosszú volt a folyosó, hogy százméteres atlétikai versenyt lehetett volna ott tartani. Sokan nyüzsögtek körülöttünk, de egyszer csak eltűntek az emberek. Nem tudtunk kitérni egymás elől. Mint két jéghegy mentünk el egymás mellett. Akkor Miki a fenekemre vágott. amikor megfordultam, megkérdezte: na mi van, öreg? Megöleltük egymást, ahogy soha nem szoktuk. Ha a Hungária volt a Titanic, akkor én voltam neki a jéghegy. 1974-ben csatlakoztam hozzájuk, 1982. október 7-én szálltam ki, és már 1983-ban nagy sikere lett az R-GO-nak. Gyakorlatilag ez is hozzájárult a Hungária feloszlásához.
– Az R-GO slágereken kívül, még milyen számok hangzanak el a margitszigeti koncerten?
– Azt nem mondom el. Legyen elég annyi, hogy az R-GO koncerteken mindig van Hungária blokk. Most a műsor közepe táján emlékezem Mikire a címadó számmal, közben a kivetítőn ott lesznek régi fotók. Milliónyi képem van, mindent archiválok. A koncertre meghívom Szandit, mert neki volt közös élete Miklóssal. Eljön Szenes Andrea is, mert édesapjának lesz a programban egy ősbemutatója. Ugyanis miután Mikit magához szólította a teremtője, hallgattam a régi felvételeinket. Találtam köztük egy 1974-est, amiről mesélte nekem, hogy ezt Szenes Iván írta. Akkor nem volt lehetőségünk lemezt készíteni, úgyhogy ez a Pont énvelem című dal házi felvétele ott pihent a fiókban. Technikailag meg lehet oldani, hogy csak Miki éneke marad rajta, mi új alapot készítünk hozzá, és én is ráénekelek. Így lesz egy új közös számunk Mikivel.
– Nyilatkozta nemrégiben, hogy Fenyőnek a fürdőkádban születtek a legjobb ötletei. Ön, hogy hívogatja az ihletet?
– Éjszaka vagy nagyon korán reggel működnek a csápjaim. Molnár Ferenc mondta, hogy az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg. Megrendelésre is kell tudni írni. Ilyen volt például a Szeretlek is meg nem is. Éjszaka ittam kis konyakot, és időre készen lettem vele. A szövegírás és a zeneszerzés is szakma, de a frankóságot a Jóisten teszi bele, ha úgy gondolja, küld egy számot. A szakralitás nélküli művészet nem művészet.
– Előhalászna egy Fenyővel közös sztorit az emlékei közül?
– A egyik legnagyobb történetünk 1976-os. Egy szombat este az NDK-ban lemondtak egy koncertet. Ketten elmentek megnézni Gojko Mitic egyik indiánfilmjét. Mikivel mi fölhozattunk söröket, elővettük a Rejtő-könyveket, Miki szeretett felolvasni A tizennégy karátos autóból, és jól adta elő, egy színész veszett el benne. Meleg volt, alsógatyában ültünk, amerikai cigiket szívtunk és halálra röhögtük magunkat. Egyszer csak szóltak, hogy telefonunk van. Hegedűs László hívott, aki a zenekarokat hozta-vitte, ahogy minket is. Miért nem megyünk át Nyugat-Berlinbe, kérdezte. Mert csak a szocialista országokba szóló piros útlevelünk van. De van egy hely a Friedrichstraßén, ahol át lehet menni, bizonygatta. Miki rákérdezett: Hegedűs, anyád életére? Gatya fel, és rohantunk oda. Letettük az útlevelet, a szúrós szemű határőr behúzta a kis ablakot, komoran telefonálgatott. Azt mondta Miki, vágjál jó pofát, de most buktunk le. Végül csak intett a határőr loss hogy mehetünk. Négy megálló után kiszálltunk az S-Bahnból. Másik világba csöppentünk a sötét, Trabantbűzös NDK-ból, ahol mindenki mindenkit figyelt. Jöttek-mentek a limuzinok, a hölgyek illatfelhőt húztak maguk után, az aranyboltok nyitva voltak, ordítottak a rikkancsok, hogy gyertek a peepshow-ba, arrébb kis olasz pizzéria, a szakács az ujján pörgette a tésztát. Beültünk, megettük életünk első pizzáját. Pár óra múlva visszamentünk, és a többiek nem akarták elhinni, hol jártunk, úgyhogy négyen megint nekivágtunk a nyugati útnak. Kiderült később, hogy azért sikerült az átruccanás, mert egy későbbi nyugat-berlini koncert miatt már bepecsételték az útlevelünkbe a vízumot.
– Azt is említette nemrégiben, hogy Fenyő megváltozott az utolsó időben. Már nem akart azon a piedesztálom állni, ahová korábban helyezték magát. Milyen jelek utaltak erre?
– Szerintem a Covid alatt sok mindent átgondolt, azt is, hogy nem mindig lesz olyan a világ, mint amilyen előtte volt. Akkoriban olyan mély dalokat írt, ami nem volt jellemző rá. „Engedj még szerelmesnek lenni, hagyj a szépből még kicsit csenni…” Oké, de ki engedje meg? Ezt kérdeztem az éjszakába nyúló telefonbeszélgetéseinkben. A feleséged, az élettársad…? Eljutottunk Istenig. El tudta mondani, hogy ő is imádkozik, és hogy kihez. Végül kibökte a kulcsmondatot: Robikám, én jó ember akarok lenni. Ez már nem az az zenekarvezető volt, akit addig ismertünk.
– Annak is köze lehetett a metamorfózisához, hogy nem kapta meg a Kossuth-díjat?
– Diszkrét volt, erről még nekem sem beszélt. Talán fájt neki, hogy ha nem is őt, de még a Hungáriát sem becsülték meg. Az az együttes honosította meg Magyarországon, a rock and rollt. Saját zenei és szövegvilágot hozott létre. Akkor épített brandet, amikor még nem is volt itthon ismert ez a szó. Egy év alatt lett platinalemeze, ami korábban senkinek sem sikerült. Játékfilm készült róla. Miki több musicalt jegyzett. A Hungária százezer néző előtt játszott 1995-ben a Népstadionban, 2024-ben megtöltötte a Puskás Arénát és még tavaly is volt két teltházas MVM Dome-koncertje. Fájdalmas, ha valaki tudja magáról, hogy nagy zenész, a közönség is rajong érte, de ezt hivatalos elismerés nem igazolja vissza. A díjakat emberek adják, ráadásul olyanok, akiknek soha nem volt olyan sikerük, mint a kitüntetésre érdemes művészeknek. Mindig azt mondtam, hogy ha véletlenül előbb kapnám meg a Kossuth-díjat, mint Miki, akkor odaadnám neki.
