Tavaly ünnepelte a világ a minden idők legnagyobb flamencotáncosa, a spanyol Antonio Gades társulata által jegyzett Carmen bemutatójának 40. évfordulóját. A Carmen először filmen kelt életre Carlos Saura rendezésében, 1983-ban Oscar-díjat nyert, majd ugyanabban az évben a párizsi Garnier Operában bemutatták a színpadi változatát. A siker bebizonyította, hogy Antonio Gades nem csak az egyik legjelentősebb táncos a világon, hanem az egyik legnagyszerűbb koreográfus is. A társulat fergeteges Carmen-előadását 2024. augusztus 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatja a közönség.
Antonio Gades spanyol táncművész és koreográfus korszakalkotó Carmen-je 1983-ban először filmvásznon kelt életre, s nyert Oscar-díjat, majd ugyanabban az évben a színpadon is világhódító útra indult. Bár az operaszínpadokon démoni csábítóként ábrázolják, Gades Carmen-je nem férfifaló, hanem szabad nő, aki végtelen szabadságvágyában inkább a halált választja, minthogy feladja elveit. A Margitszigeten bemutatásra kerülő darab koreográfiai és rendezői koncepciójának egyik meghatározó gondolata, hogy a főhős, Carmen, aki az alkotók szerint nem könnyelmű és nem is férfifaló. Egyszerűen csak egy őszinte nő, aki éppúgy kendőzetlenül vallja meg, ha szeret valakit, mint azt, hogy már nem. Korábban mindig könnyelműnek és végzetesnek mutatták a figurát, ám ebből az előadásból kiderül majd, hogy Carmenre leginkább az öntudatosság és a nemesség jellemző.
Fiatal táncosok viszik tovább az örökséget
Antonio Gades táncművész, koreográfus 2004-ben bekövetkezett halála óta özvegye, Eugenia Eiiriz viszi tovább a flamencósított Carment a Gades szellemi örökségét őrző alapítvány és nem utolsósorban a fiatal táncosnemzedék révén.
„Antoniót nem az foglalkoztatta, hogy a személye milyen emléket hagy maga után, sokkal inkább az érdekelte, hogy az életműve, a tanári munkássága a táncosok és koreográfusok új nemzedékeinek továbbfejlődését szolgálja. Az, hogy Antonio Gades koreográfiai és stilisztikai örökségét sikerült átvinni a XXI. századba, mindenekelőtt családi és női késztetésen alapuló közös erőfeszítés eredménye. Gades továbbra is modern, akkor is, ha már klasszikusnak tekintik.” – mondta el Antonio Gades özvegye.
Gades művei minden esetben tisztelik a közönséget, a művész tudja hogyan lehet tapsot aratni, de a művészet mélyebb hatására törekszik. Nem felejtkezik el arról, hogy a tánc nem gyakorlat, hanem lelkiállapot, ami mozgáson keresztül fejeződik ki. Ezért emberi Gades társulata, melynek tagjai az életről mesélnek. A Gades-stílusnak ezzel a szemlélettel sikerült a spanyol balettet és a flamencót univerzális történeteket mesélni képes, kifejező nyelvvé tennie.
Forrás: Margitszigeti Színház/ Art Is Business
