Most pénteken és szombaton láthatjuk a nagyszabású Broadway-darab, a Wonderland magyarországi bemutatóját Nagy Viktor rendezésében a Margitszigeten. A musical főszereplőjével, az Alice-t alakító Jenes Kittivel beszélgettünk függetlenségről, mindent és mindenkit bedarálni kész mókuskerekekről, a mai, modern üzletasszony Alice-ról, a futurisztikus világba helyezett történetről, a számtalanul sok szerepről, akik mind mi vagyunk és az érzékeny, mély kapcsolódásokról, melyek nélkül viszont nem is igazán létezünk…
A függetlenségről mi jut elsőként az eszedbe?
Szabad döntéshozás, határozottság, öröm…
Miért hihetjük, gondolhatjuk, érezhetjük, hogy ma igazi “kihívás” számba megy függetlennek lenni? Lehet, hogy ez az “én független vagyok” csak illúzió, miközben mindnyájan trendeket, mintákat követünk?
Valahol középen látom az igazságot. Az aktuális trendeket, mintákat, azt hiszem, nem kerülhetjük el maximálisan, én sem teszem. Igyekszem viszont szelektálni, mi az, ami konstruktív, ami épít hosszú távon. A függetlenséget én abban látom, hogy az esetek többségében megvan a döntési szabadságunk, milyen utat választunk magunknak.
Mitől, miért lesz modern, mai nő Alice szerinteed?
Alice rendkívül okos, ambíciózus üzletasszony, aki rengeteget dolgozik. Egyszerre kell teljesítenie minden fronton, a munkában, otthon, a gyereknevelésben. Ez óriási kihívást jelent. Ő tipikus megtestesítője a mai, modern női ideálnak.
Szerinted mi mindent lehet ezzel a fergetegesen kalandos utazással, ezen az utazáson keresztül elmesélni?
Azt, hogy az életben hajlamosak vagyunk elveszíteni a fókuszt azzal kapcsolatban, mi az, ami igazán lényeges, de még sincs vesztett helyzet, ha képesek vagyunk a változásra. A társadalmi normáknak való megfelelés, a mókuskerék szó szerint képes bedarálni az ember lelkét, és hatalmas szükség van a megfelelő mennyiségű tapasztalatra, önreflexióra ahhoz, hogy el tudjunk igazodni ebben az érzelmi káoszban. Alice-nak, azt gondolom, minden megpróbáltatás ellenére, vagy inkább éppen ezeknek köszönhetően, sikerül.
Ha már mesélés: számodra mit jelent, jelentett a mese, illetve most, felnőttebb fejjel milyen a viszonyod vele?
A mai napig szeretem a meséket, de szerintem ezzel a legtöbb felnőtt ember így van. Édesanyám sokat olvasott nekem gyerekkoromban, Andersen és Grimm meséi voltak a kedvenceim. Biztos vagyok benne, a tanulságok, amiket gyermekfejjel levontam ezekből a történetekből, a mai napig meghatározzák az értékrendem egy bizonyos részét.
A Wonderland látványvilága mit ad, adhat hozzá ehhez a Lewis Carroll klasszikushoz?
Ez a színes, élénk, futurisztikus környezet véleményem szerint felnagyítja a karakterjegyeket és – remélhetőleg – rabul ejti a nézőt. A modern világ helyzetére is reflektál, úgy érzem. Egy felgyorsult, színes, szagos világot élünk, a hiperkonnektivitás időszakát, ezt a sebességet és érzetet tükrözi számomra a Kentaur által megálmodott színpadi világ.
Az a sok-sok szereplő, számtalan találkozás lehet, hogy mind-mind mi vagyunk, azaz valamilyen újabb és újabb személyiségrészünk, amivel össze kellene barátkoznunk?
Abszolút. Alice minden fontosabb tulajdonsága megtestesül egy adott karakterben. Mindenkivel találkoznia kell a történet során ahhoz, hogy kerek és teljes legyen ez a lélektani utazás.
Jól gondolhatom, hogy ez a nagyon színes-szagos, jó értelemben vetten látványos Broadway-darab, a Wonderland egyben nagyon szembesítő is, hisz minden könnyedsége mellett, mögött a saját útkereséseinkről, a saját világunk megtalálásáról szól?
Igen, az önmagunkhoz fűződő viszonyról, a “magunkra találásról” szól ez a történet.
Szerinted miért nem találjuk meg manapság magunkat, avagy miért találjuk meg nehezebben?
Szerintem azért, mert rengeteg az inger, a rosszféle iránymutatás. Túlzott hangsúlyt fektetünk a külsőségekre, arra, hogy teljesen valótlanul szinte tökéletesnek mutassuk magunkat például a közösségi oldalakon, ezzel együtt kevésbé merünk őszinték, sebezhetőek lenni, pedig ezek nélkül bizonyosan nincs értékes, mély kapcsolódás.
és a
