Az idei szezon egyik legizgalmasabb, legkülönlegesebb előadója érkezik a Margitszigeti Színházba július 24-én, szerdán. A Lisszabonban született, zöld-foki szigeteki származású vibráló hangú énekesnő, LURA, fesztiválok, szabadtéri színpadok, európai és amerikai klubok visszatérő vendége, aki minden stílus-, hely és időbeli határon túllépő, hamisíthatatlan előadásmódjával, s a lelkét átható két kultúra adta különös gazdagságával ragadja magával közönségét.
Közelgő koncertje apropóján beszélgettünk vele, örökségről, üzenetekről, kihívásokról.
Mesélnél kicsit a két ország kultúrája adta örökségről?
Portugáliában születtem, de afrikai vagyok, kettős állampolgár. Ez a kettősség a zenémben is megmutatkozik, mert bár a hagyományos zöld-foki szigeteki dallamokból merít inspirációt, a portugál kultúra is megszólal benne. Mindkét országnak, kultúrának része vagyok, s mindkettő az én részem is. Normális esetben az embereknek egy állampolgárságuk van; nekem pedig tele a szívem két különböző hely iránti szeretettel, és ez fantasztikus érzés.
Zenei pályafutásod előtt táncosként és úszóként is nagyon sikeres voltál, nem hiányzik a sport, sosem bántad meg, hogy nem ezt a karrierutat választottad?
Egyáltalán nem bánom, nagyon boldog vagyok a zenével. A sport is fontos volt, és most is az, csak másképp, másért. A zenével váltam teljessé. Ez a célom, az életem, a küldetésem. Egyúttal pedig a legnagyobb kihívásom is. Húsz évnyi éneklés hosszú idő, nagyon kell szeretni amit csinálsz, hogy lankadatlanul szembe tudj nézni a kisebb nagyobb zökkenőkkel, meg tudd őrizni a küldetéstudatod és továbbra is szenvedéllyel folytasd ezt a hihetetlen utazást. A közönség persze sokat segít ebben, nekik énekelek; ők beszélik a szívem nyelvét.
Hogyan változott a zenéd az évek során?
Húsz évig hagyományos zenét alkottam, de most egy kis elektronikus csavarral frissítettem a hangzást, hogy modernebbé tegyem. A legújabb albumomon, a Multicolor-on a befogadásról, a nők erejéről és az empátiáról beszélek, mindig vidámsággal és pozitivitással.
Mik azok a legfőbb üzenetek, amiket a zenéddel átadni szeretnél? Mik adnak ihletet, miről szólnak a dalaid?
Rólam. Bevándorló nőről, bevándorló szülők lányáról, olyanokról, akik “idegen” országban születtek. A világ minden táján élnek ilyen emberek, én pedig azt szeretném elmondani, megmutatni nekik, hogy ez hatalmas kincs. Nem vagy kevesebb miatta, épp ellenkezőleg: igenis lehetsz boldog még akkor is, ha nem ismered az őseidet vagy a származásodat és eleinte úgy érzed emiatt sehol sem fogadnak el igazán. Két országod, két kultúrád van, és ez végtelen gazdagságot ad. Ezt igyekszem elmondani a zenémen keresztül, és azt szeretném, ha az emberek boldognak éreznék magukat és táncolnának mikor engem hallgatnak.
Mik a rövid és / vagy hosszú távú terveid?
Most a téli időszakot készítem elő, ugyan külföldön kevesebbet turnézom, de Portugáliában folyamatosan vannak koncertjeim. Hétvégén például egy portugál jazz zenekarral lépek fel, akik mindig más-más előadót hívnak meg magukhoz. Izgalmas zenei fúziók születnek így, kíváncsi leszek rá, hogy az én dalaim hogyan szólalnak meg az ő előadásukban. Emellett mindig dolgozom új dalokon, és a közönségkedvenc számaim megújításán is. A Na Ri Na-t minden koncerten eljátszom, mert szeretik és kérik az emberek, és mert örömmel teszem. Húsz éve nem volt olyan alkalom, hogy ne szerepelt volna a műsorban, mindenhová követ engem, én pedig hálás vagyok a sikeréért. Próbálom mindig ugyanannak a hangzásnak a különböző változatait feltalálni és különböző módon előadni, így sosem lesz kétszer ugyanolyan.
Akkor alighanem a Margitszigeten sem marad majd el az új album mellett. Hogyan készülsz a budapesti koncertre?
Jártam már korábban Budapesten, emlékszem, mennyire őszintén érdeklődtek itt az emberek a kultúrám, a zeném iránt. A Margitszigeten nem voltam még, de sokat hallottam róla zenész kollégáktól, és nagyon kíváncsi vagyok erre a földi paradicsomként emlegetett varázslatos szigetre. Bízom benne, hogy örömet hozok az érdeklődőknek.
