Giuseppe Verdi
NABUCCO
operabemutató

Nabucco, Babilónia királya: Kálmándy Mihály
Izmáel, Jeruzsálem királyának unokaöccse: Riccardo Gatto
Zakariás, a zsidók főpapja: Palerdi András
Abigél, rabszolganő, Nabucco legidősebb lánya: Boross Csilla
Fenéna, Nabucco lánya: Elmina Hasan
Baál főpapja: Zajkás Boldizsár
Anna, Zakariás nővére: Kapi Zsuzsanna
Abdalló, a babiloni király tisztje: Ujvári Gergely

Közreműködik:
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)

Vezényel: 
Dénes István

Rendezőasszisztens:
Toronykőy Attila

Díszlettervező:
Árva Nóra

Rendező, producer:
Bán Teodóra

Kálmándy Mihály

bariton

Hatévesen zongorázott, később a klasszikus gitárhoz és más hangszerekhez nyúlt. A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia hallgatójaként végzett, ahol Verdi Nabuccójának címszerepével debütált, a szerep azóta is kíséri pályáján. Nemzetközi karrierje a trieszti Teatro Verdi Nabucco-produkciójával vette kezdetét, ami számos felkérést hozott világszerte. Kálmándy Mihály fellépett többek között Rómában, Nápolyban, Bécsben, Stockholmban, Londonban, Varsóban, de Szöulban és Új-Zélandon is tapsoltak neki. Mindeközben a Magyar Állami Operaházban folyamatosan énekelte a nagy baritonszerepeket. Olyan kiváló karmesterekkel dolgozott együtt, mint például Esa-Pekka Salonen, Pier Giorgio Morandi, Kent Nagano vagy Pinchas Steinberg. Színpadi partnerei között megtaláljuk Marton Évát, Edita Gruberovát, Komlósi Ildikót, Miklósa Erikát, Placido Domingót, José Curát is. A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet 2013/2014-ben viselte. 2015 tavaszán a Halhatatlanok Társulata tagjai közé választották.

Tanulmányok:
Gh. Dima Zeneakadémia, Kolozsvár

Díjak és elismerések:
Kossuth-díj (2019)
Závodszky Zoltán-díj (2018)
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja (2015)
A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese (2013/2014)
Melis György-díj (2002)
Bartók–Pásztory-díj (1992)
Juventus-díj (1989)

Művészi pálya:
Teatro Verdi, Trieszt
Teatro dell’Opera, Róma
Teatro di San Carlo, Nápoly
Teatro Massimo Bellini, Catania
Musikverein, Bécs
Tonhalle, Zürich
Salzburger Landestheater
Alte Oper, Frankfurt
Hessisches Staatstheater, Wiesbaden
Badisches Staatstheater, Karlsruhe
Aalto Opera, Essen
Svéd Királyi Operaház, Stockholm
Göteborg Opera
Minnesota Orchestra Hall
Barbican Center, London
Royal Swedish Opera, Stockholm
Minnesota Orchestra Hall
Theatre Royal, Glasgow
Festival Theatre, Edinburgh
Free Trade Hall, Manchaster
Grand Théâtre, Bordeaux
Valencia Opera
Teatr Wielki, Varsó
Mihajlovszkij Színház, Szentpétervár
Státní Opera, Prága
Perth Concert Hall
Savonlinna Opera Festival
Sala São Paulo
New Zealand Opera, Wellington
Pekingi Operaház
Szöuli Operaház

Főbb szerepei:
Verdi: Nabucco – Nabucco
Verdi: Macbeth – Macbeth
Verdi: Rigoletto – Rigoletto
Verdi: Don Carlos – Posa márki
Verdi: Aida – Amonasro
Verdi: Álarcosbál – Renato
Verdi: A trubadúr – Luna gróf
Puccini: Edgar – Frank
Respighi: A láng – Basilio
Massenet: Miasszonyunk bohóca – Boniface
Wagner: A bolygó hollandi – A hollandi
Wagner: Trisztán és Izolda – Kurwenal
Bartók: A kékszakállú herceg vára – A kékszakállú herceg

Riccardo Gatto
tenor

A velencei születésű Riccardo Gatto generációja egyik legtehetségesebb tenorjának számít. A művészt „könnyed legatójáért” valamint „férfias és érzékeny” énekléséért dicsérik. Karrierje egyaránt fókuszál az operai és koncert repertoárra, széles zenei stílusokat ölel fel. 

Tanulmányait a velencei Conservatorio Benedetto Marcelloban végezte, majd Barcelonában és Bécsben, Antonio Lemmo és a legendás tenor KS Giacomo Aragall mellett fejlődött tovább.

Olyan fontos nemzetközi versenyek döntőse volt, mint a Concorso Spiros Argiris (2011), Concorso Ottavio Ziino (2013) és a Toti dal Monte Trevisóban (2014). Díjat nyert a Concorso Silvano Pagliuca (2010), Concorso Martinelli-Pertile (2011) versenyeken, legutóbb pedig a Premio Etta Limiti (2014) és a Concorso Riccardo Zandonai (2014) versenyeken. 

Karrierje elején rögtön fontos szerepeket kapott. Ferrandót énekelt a Così fan tutte című operában Padovában, Claudio Desderi vezényletével, Rossini Házassági kötelezvény című egyfelvonásosát Udineban, Gianni Schicchi Trentoban, és Almaviva grófjaként debütált az A Sevillai borbély című operában a Sarzana Opera Fesztiválon, Bassano Opera Fesztiválon, Vicenzában, Amszterdamban és más fontos nemzetközi színpadokon. 

Az elmúlt években ő alakította Nemorinot a Szerelmi bájitalban a Cosenzai Teatro Rendanoban, Lupinot Leonardo Leo l’Ambizione delusa című újra felfedezett operájában a Festival della Valle d’Itriaban, Almavivat Paisiello A Sevillai borbélyában Sulmonában és Manfredot a Sziciliai vecsernyében Reggio Emilia-ban, Modenában és Piacenzában Davide Livermore rendezésében. 2014-ben Oronte szerepét énekelte az Alcina című operában Tel Avivban. Énekelt a Così fan tutte-ban a Pafos Aphrodite Fesztiválon Cipruson, Lammermoori Luciában a Donizetti Fesztiválon Bergamóban és a Trevisoi Teatro Comunale-ban Jessica Pratt mellett.  Az elműlt időszakban Nemorino volt az Szerelmi bájitalban a Fanoi Teatro della Fortunában, Madárijesztő volt az Óz a csodák csodájában a Bassano Opera Fesztiválon és Cassio az Verdi Otellojában Dél-Franciaország több színházában. Szóló tenorként énekelt Verdi Messa da Requiemjében Hamburgban, a mantuai herceg szerepét alakította a Rigolettóban Oroszországban, és vendégként szerepelt gálakoncerten a Lett Nemzeti Állami Operában a szoprán Maija Kovalevska oldalán.  A fiatal tenor Nemorinot játszotta az Szerelmi Bájitalban Svédországban az Opera på Skäretben, és bemutatkozott Rómeóként Gounod Rómeó és Júliájában São Paulóban, Brazíliában, valamint Mario Cavaradossiként a Toscaban a Velencei Konzervatórium Zenekarával. 2022-ben ismét Mario Cavaradossi szerepét énekelte a Toscaban az Opera Pienza Fesztiválon és Alfredo Germontot a Traviataban a Jordániai Hercegnő jelenlétében, 2024-ben pedig Radames volt az Aidaban.

Énekelt Nello Santi, Stefano Ranzani, Jordi Bernacer, Walter Attanasi, Giampaolo Bisanti vezénylete alatt, többek között olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Maria Francesca Siciliani, Davide Livermore, Caterina Panti Liberovici és Diana Kienast.

Palerdi András
basszus

Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdte, majd a University of Southern Mississippi intézményben, onnan visszatérve pedig a Bécsi Zeneakadémia opera tanszakán folytatta, ahol 1996-ban diplomázott. Még ugyanebben az évben megkezdte művészi pályáját a Bécsi Állami Operaházban. Számos énekversenyt nyert az Amerikai Egyesült Államokban (Metropolitan International Vocal Competition, versenyek Coloradóban, Wyomingban), Olaszországban és Magyarországon. Az USA-ban Sarastro és Lőrinc barát (Gounod: Rómeó és Júlia) szerepében lépett színpadra az Opera Coloradóban, a Carnegie Hallban Mozart Requiemjének és Bach Magnificat c. művének basszus szólamát énekelte. Amerikai tartózkodása alatt Denverben Vera Scammon, az Indiana University egykori professzora volt énekmestere. Az Opera 2018-as őszi New York-i turnéján a Kékszakállú és Cipolla (Vajda János: Mario és a varázsló) szerepében lépett fel a David H. Koch Theaterben.

Jelenleg a magyar Állami Operaház vendégművésze, ahol a legtöbb jelentős basszus szerepet elénekelte. A 2016/2017-es évadban a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese, 2018-ban Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült. 2022-ben Melis György-díjat kapott.

Boross Csilla

szoprán

a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett

Boross Csilla a zongoratanári diploma után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg zenei mesterdiplomáját szólistaként.

2003 szeptemberétől a Magyar Állami Operaház állandó vendégművésze.

2008 augusztusától több éven át a Brnoi Janáček Színház, a Janáčkovo Divadlo tagja volt, ahol többek között Csajkovszkij Anyegin című operájában Tatjánát, a Tannhäuserben Vénuszt (utóbbit Japánban is, többek között a tokiói Bunka Kaikanban) énekelt, valamint a Traviata, a Tosca, a Macbeth, a Pillangókisasszony, a Nabucco és az Aida című operák főszerepeit. 2009-ben a Prágai Nemzeti Színház vendégművésze volt, ahol Electra (Idomeneo), Fiordiligi, Donna Anna, Cso-Cso San, Tosca, Aida és Abigél szerepeit alakította a prágai közönség örömére. 2010. március 20-án az opera területén a legmagasabb kulturális kitüntetést kapta, a Thalie 2009 díjat a Pillangókisasszony   kiemelkedő előadásáért. Ugyanebben az évben neki ítélték a Brnoi színház szakmai díját, a Diva 2009 díjat is.

Nemzetközi karrierje 2010-ben Triesztben indult, ahol Violetta szerepét játszotta a Traviata című operában. Ugyanebben az évben debütált Abigél szerepében a Nabucco című operában a Palm Beach Opera House-ban. 2011-ben, az olasz nemzeti egység 150. évfordulóján Verdi Nabucco című operájában Abigél szerepét énekelte Riccardo Muti vezénylete alatt, Leo Nucci partnereként. Az eseményt az olasz rádió és televízió, valamint az ARTE TV élőben közvetítette. Ezt követően hatalmas sikert aratott Manon szerepében Puccini Manon Lescaut című operájában a montpellier-i Berlioz Opera House színpadán Jean-Paul Scarpitta rendezésében. Tosca szerepét Arnaud Bernard rendezésében énekelte a római Caracalla-ban, partere Carlo Guelfi ( Scarpia) karmester pedig Ascher Fisch volt.

2012-ben a Lyon-i Opera közönsége Angelica nővér és Giorgetta szerepében láthatta őt A köpeny című darabban, amely David Pountney rendezésében készült Puccini-trilógia előadásainak részeként, és amelyet a MEZZO TV élőben közvetített, majd később az ARTE TV is sugárzott. Debütálása a Washington National Opera-ban (karmester: Philippe Auguine) és a Philadelphia Opera House-ban, Thaddeus Strassberger monumentális Nabucco előadásában Abigél szerepében szintén rendkívül nagy sikert aratott. Ugyanezen év nyarán Aida szerepét énekelte a Savonlinna Opera Fesztiválon, Johan Botha mellett. Ravennában Sancta Susanna szerepét játszotta Hindemith operájában, Riccardo Muti vezényletével. Októberben Tosca szerepében debütált a Makaói Nemzetközi Zenei Fesztiválon, partnere Roberto Aronica volt, az előadást Lü Jia vezényelte.

2013-ban négy új Verdi-főszerepet kapott: Rómában, ismét Riccardo Muti vezényletével és Werner Herzog rendezésében, Lucrezia Contarini volt az A két Foscari című operában, majd a Melbourne Opera-ban Amelia az Álarcosbál című operában (karmester: Andrea Molino), La Fura dels Baus rendezésében – amiért 2014-ben elnyerte a rangos Green Room Award díjat. Sanghajban Odabella szerepét énekelte az Attila című operában (karmester: Daniel Oren), végül pedig a Magyar Állami Operaházban lépett színpadra Amelia szerepében a Simon Boccanegra című operában. Nyáron visszatért a Savonlinna Operafesztiválra Lady Macbeth szerepében. A Palm Beach Opera közönsége 2014-ben Lady Macbethként láthatta; Genfben Abigélt alakította John Fiore vezényelte és Roland Aeschlimann rendezte produkcióban, amelyet a svájci rádió élőben közvetített. Ezeket a fellépéseket követte Tosca szerepének megformálása a Magyar Állami Operaházban, ahol partnere José Cura volt. Júniusban Norma címszerepét énekelte Palermóban a Teatro Massimo Operában Will Humburg vezényletével.

A Giordano Andrea Chénier című operájának nyári premierjét bravúros beugrással mentette meg, Maddaléna szerepében a Peralada Opera Fesztiválon, ahol a karmester Marco Armiliato volt, partnerei pedig Carlos Alvarez és Marcelo Alvarez. A szezon második felében ismét diadalmaskodott Lady Macbeth szerepében Henning Brockhaus ambiciózus rendezésében a Muscat Royal Opera House-ban, Donato Renzetti karmester vezényletével. Budapesten egyedülálló teljesítményt nyújtott, amikor Wagner Tannhäuser című operájában mindkét női főszerepet (Venus és Elisabeth) elénekelte a Magyar Állami Operaházban. A szezon második felében a budapesti és a római közönségJohan Botha és Fabio Sartori partnereként az Aida szerepében láthatták.

2015-16-os évadát Verdi Nabucco című operájával kezdte – Abigél szerepében hatalmas sikert aratott az Opera Pittsburgh premierjén. Budapestre visszatérve novemberben debütált Valois Erzsébet szerepében Verdi Don Carlos című operájában az Erkel Színházban, februárban pedig Leonora szerepében A végzet hatalma című operában Genfben (amelyet világszerte közvetítettek). A szezon végén debütált a Marseille-i Operában Lady Macbeth szerepében, majd ötödik alkalommal tért vissza Rómába, ezúttal kedvenc Nabucco-szerepében, Abigélként. 2016 novemberében Marcello Giordani mellett Tosca-t énekelt a budapesti Erkel Színházban, ahová később Aida és Suor Angelica szerepében tért vissza. 2017 februárjában debütál a Gioconda szerepében Brnoban, kiemelkedő sikerrel. Áprilisban debütált a Teatro Fondazione di Verona-ban Norma szerepében. Júliusban visszatért Rómába, hogy újra eljátszhassa kedvenc Abigél szerepét a Nabucco című operában.

2016-ban kiemelkedő teljesítményéért külföldön és Magyarországon a rangos Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 2017-18-ban két debütálással indította a szezont Kínában: Zeffirelli Aida című operájával a Teatro alla Scala társulatával Guangzhouban, Renzetti karmester vezényletével, valamint Andrea Chenier című operájával Makaóban, a Teatro Regio Torino társulatával, Guidarini karmester vezényletével. Ezt a szezont a Tosca követi Budapesten, valamint sikeres debütálása Judit szerepében Bartók Kékszakállú herceg vára című operájában a Limoges-i Operában.

A 2018-19-es szezonban szerepelt a Macbethben Mexikóban, a Nabuccóban Plzeňben, a Toscában Rómában, a Köpenyben és a Giocondában Budapesten, Brnoban és Besztercebányán, valamint az Aidaként a Metropolitan Operában.

A 2019-20-as évadban Cso-Cso-Szán szerepét énekelte a kolozsvári Magyar Színházban, amelyet a Nabucco követett a torinói Teatro Regio-ban, Renzetti karmester vezényletével.

A 2020-as „pandémiás” nyáron Abigél ikonikus szerepét alakította a Brnoi Szabadtéri Operafesztiválon. Mikulovban pedig Senta szerepében debütált Tomasz Konieczný mellett, aki Wagner A bolygó hollandi című operájában a Hollandi szerepét alakította.

 A 2021–2022-es évadban két szerepben is debütált, Elisabettaként a Maria Stuardában és Minniként Puccini mesterművében, A Nyugat lánya című operában. Emellett Aida, Amelia Grimaldi a Simon Boccanegra-ban és a Nabucco-ban Abigél szerepében is látható volt. A szezon végét a Chorégies d'Orange-ban M°Daniele Callegari vezényletével elért sikeres Gioconda-szerep koronázta meg.

A 2022–23-as évad egy nagyon érdekes, „politikai” Tosca-debütálással kezdődött Budapesten, amelyet Abigél és Tosca követett Brnoban, Cso-Cso-San Prágában, majd újabb Tosca a Stockholmi Királyi Operaházban (Kungliga Operan), Abigél Marseille-ben és Pillangókisasszony Budapesten.

A 2023–24-es évad Nabucco című operával kezdődött Brnoban, majd Verdi Attila című operája következett Marseille-ben, és Milada szerepében debütált Smetana Dalibor című operájában Brnoban. Az évad egy új Pillangókisasszony-produkcióval zárult Pozsonyban. A 2024–25-ös évad az Adriana Lecouvreur című operával kezdődött a Pittsburgh Fesztivál Opera társulatánál Christopher Franklin vezényletével, majd a Nabucco következett Brnoban és a Pillangókisasszony Pozsonyban. Decemberben fellépett az Opera Marseille centenáriumi koncertjén, ezt követően a Macbeth premierjén a Budapesti Magyar Operában, majd a Dalibor Brnoban és Bydhošťban, az Aida Pozsonyban, a Angelica nővér és a Giorgetta (A köpeny) Mannheimban, a szezon pedig a Nabucco előadásával zárul Regensburgban és a Margitszigeti Szabadtéri Szinpadon.

Elmina Hasan
mezzoszoprán

Elmina Hasan, a bakui születésű mezzoszoprán, gyorsan emelkedik a nemzetközi operaszínpadokon. Legutóbbi szerepei közé tartozik Marchesa Melibea alakítása az A Reimsi utazás című operában a Deutsche Oper Berlinben, Michele Spotti vezényletével, valamint Dorabella szerepe a Così fan Tutte-ban az Azerbajdzsáni Állami Akadémiai Opera- és Balettszínházban.

Professzionális operai debütálása előtt, 2019-ben, Polina szerepében lépett fel a Pikk Dámában. Ezen kívül különböző kórus és zenekari művekben szerepelt az Azerbajdzsáni Állami Akadémiai Filharmonikus Zenekar, az Azerbajdzsáni Állami Kamarazenekar és az Azerbajdzsáni Állami Kórus szólistájaként. Az előző szezonban Fenena szerepében debütált a Grúz Nemzeti Opera Színházban. 2022-ben több nemzetközi énekversenyen is kiemelkedő eredményeket ért el, így első díjat nyert az első alkalommal megrendezett Fekete-tengeri Nemzetközi Opera Versenyen. Elmina elnyerte a Bulbul Nemzetközi Énekverseny Grand Prix-jét is, és második helyezést ért el a Premiere Opera Foundation Nemzetközi Énekversenyén.

Elmina a bakui Uzeir Hacibeyli Zeneakadémián szerezte meg alapképzését, majd mesterdiplomát szerzett a Tbiliszi Állami Konzervatóriumban. Mestere Tbilisziben Tamar Iveri volt. 2023-ban Elmina részt vett a Lindemann Fiatal Művész Fejlesztési Programban a New York-i Metropolitan Operában.

Számos díjat nyert, köztük az első díjat az Opera Korona Versenyen Tbilisziben (2023) és a Grand Prix-t a Bulbul Versenyen Bakuban (2022).

2024-ben Elmina végre megmutatta karizmatikus és elbűvölő mezzoszoprán hangját a nemzetközi közönségnek: a trieszti Teatro Verdi színpadán a Nabuccoban, valamint Párizsban, a Salle Gaveau-ban Placido Domingo oldalán aratott nagy sikert. A következő évadokban várhatóan a legnagyobb európai operaházakban is fellép: a Teatro alla Scalában (ANYEGIN), a Bécsi Állami Operaházban (Norma és Carmen), a Bayerische Staatsoperben (Nabucco és Rigoletto), az Opéra Royal de Wallonie-Liègeben (Faust) és a londoni Royal Opera House-ban (Carmen).

Dénes István
Liszt Ferenc-díjas karmester, zeneszerző és zongoraművész

Budapesten született. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoraművészi diplomáját Kadosa Pálnál és Rados Ferencnél, karmesteri oklevelét Kórodi Andrásnál szerezte, zeneszerző szakon Sárközy Istvánnál végzett. 1977-től a Magyar Állami Operaház szerződtette. Solti György ösztöndíjjal Bécsben tanult tovább a Musikhochschule növendékeként.
1980-tól 1984-ig a Zeneakadémián tanított összhangzattant. 1987 és 1995 között a Bréma-i Színház első karmestere, majd 1995 és 2008 közt a Trier-i Színház főzeneigazgatója volt. Eközben vendégkarmestere volt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. Szerződtetett karmestere az Operaháznak.
Karmesterként és zeneszerzőként is vendégszerepelt Európa jelentősebb koncerttermeiben, többekközt Varsóban, Krakkóban, Moszkvában, Prágában, Pekingben, Luxemburgban, Groningenben, Metzben, Berlinben. Dirigált a bécsi Operafesztiválon és a Bregenz-i Ünnepi Játékokon, Veronaban. 2008-ban Ring-et vezényelt a Nürnbergi Szimfonikusok élén. Több ős- és újkori bemutató fűződik nevéhez.
Számos felvételt készített vele a Magyar Rádió, a Radio Bremen és a Bayerische Rundfunk. Zongoraművészként és karmesterként is készített CD felvételeket. Repertoárján több mint 80 színpadi mű szerepel, az operától a musicalig, az operettől a balettig; Monteverditől Offenbachon és Gershwinen át Schnittkéig, természetesen az opera és balettirodalom klasszikusainak társaságában.
Zeneművei közül említendő a „Logaritmikus ritmusok" ütőhangszerekre, a Trió Bartók Béla emlékére, „Mohács 1526", „Hommage á Beethoven", „Funérailles", „Fanfár és korál", „A művészetek fantáziája és fúgája“orgonára és a „Treveris-fantázia“. Kacsoh Pongrác János vitézéből új feldolgozást készített, és befejezte Mozart E-dúr kürtversenyét KV 494a.

A Magyar Állami Operaház Örökös tagja.

Kodály Filharmonikusok
A 2023-ban százéves fennállását ünneplő Kodály Filharmonikusok Debrecen a város hivatásos zenekara. 2011 őszétől viseli Kodály Zoltán nevét. Az ország egyik leghatékonyabb szimfonikus zenekara, amely kis létszámmal egyszerre lát el szimfonikus, oratorikus és kamarazenei koncerteket, mindezek mellett a Csokonai Nemzeti Színház operajátszásának is fundamentumát adja. Fenntartója Debrecen Város Önkormányzata, vezetője Somogyi-Tóth Dániel főzeneigazgató. Évről-évre nagyobb teret, ismertséget, s elismertséget kap Magyarország és a világ zenei életében. Jelzik ezt külföldi turnéi – például a Kodály-emlékév háromállomásos (Ungvár, Róma, Nagyvárad) koncertsorozata, a kilenc hangversenyt tartalmazó 2018-as olaszországi turné, vagy a 2019-es szkopjei fellépés –, valamint számos fesztiválszereplés. 2023-ban magyar zeneművészet kategóriában a zenekar elnyerte a Hajdú-Bihar vármegyei területi Prima-díjat.

Kodály Kórus
A Gulyás György által 1955-ben alapított Kodály Kórus Debrecen 2011 óta a Kodály Filharmónia részeként működik. Rendkívül széles repertoárjában – mely felöleli az a cappella és az oratorikus irodalom legjavát – különösen fontos helyet foglal el a kortárs zene: több száz ősbemutató kötődik az együttes nevéhez. Szakmai sikereiket rangos zenei elismerések, többek közt a Bartók-Pásztory-díj, az Artisjus-díj és a Magyar Örökség Díj is jelzi. A kiváló karnagyok és karmesterek sorával együttműködő énekkart 2020 óta az Artisjus- és KÓTA-díjas Kocsis-Holper Zoltán vezető karnagy irányítja, aki korábban a Nemzeti Énekkar vezetőkarnagy-helyettese volt. Dolgozott már a Szlovák Filharmónia Énekkarával, a Nagyváradi Állami Filharmónia énekkarával, a Magyar Rádió Énekkarával, a Budafoki Dohnányi Zenekarral, valamint a 6. Eric Ericson Mesterkurzuson a Holland Rádió Énekkarával és a Holland Kamarakórussal is.