Monte-Carlo Balett
A makrancos hölgy

Koreográfus

A Monte-Carlo Balett jelenlegi koreográfus-igazgatóját az ellentétek egysége jellemzi, azt vallja, hogy a tánc közelíti a színházat, cirkuszi sátor alá kerül, képzőművészeti közegben fejlődik, a legkülönbözőbb partitúrákból dolgozik és az irodalom minden formáját felfedezi… Repertoárja 80 balettből áll, amelyből 35-öt Monacóban hozott létre. Jellemzően a művészi világból merít, és minden balettje egy vázlatfüzet is, amelyből a következő mű táplálkozik. Nem klasszikus, nem modern, még csak nem is a kettő közti, Jean-Christophe Maillot visszautasít bármilyen stílushoz való tartozást, és a táncot párbeszédként értelmezi, ahol a hagyomány és az avantgárd nem zárják ki egymást.

Maillot táncot és zongorát tanult a Tours-i Nemzeti Konzervatóriumban, majd a Cannes-i Rosella Hightower Nemeztközi Tánciskolában folytatta tanulmányait, míg 1977-ben elnyerte a Lausanne díjat. Ezután a Hamburgi Baletthoz szerződött, John Neumeier-hez, és ott táncolt 5 éven keresztül főszerepekben, mint szólótáncos. Egy baleset vetett véget tánckarrierjének.

1983-ban a Tours-i Balett igazgatója és koreográfusa lett, ahol megalapított egy Nemzeti Koreográfiai Központot 1989-ben. Kb. 20 balettelőadást alkotott, és 1985-ben létrehozott « Le Chorégraphique » néven egy táncfesztivált. 1987-ben megrendezte a Csodálatos mandarint a Monte-Carlo Balett részére. Az 1992-1993-as szezonban a társulat művészeti tanácsadója lett, majd 1993 szeptemberében a Monacói hercegnő igazgató-koreográfusnak nevezte ki.

Érkezésével a Monte-Carlo Balett 50 fős társulata újra fellendült, és immár 20 éve ismert érettségéről és kiválóságáról ismert. Monaco-ban több, mint 40 előadást rendezett, amely hozzájárult a Monte-Carlo Balett világhírének kiépítéséhez, Egy bölcs ország felé  (1995), Rómeo és Júlia (1996), Hamupipőke (1999) A szépség (2001), Az álom (2005), Altro Canto (2006), Faust (2007), TÓ (2011), CHORE (2013), Diótörő (2013), Aleatorio (2016), Abstract Life (2018), Core meu (2019)… Jean-Christophe Maillot rendezéseit a legnagyobb tánctársulatok veszik át, mint a Kanadai Balett, a Svéd Királyi Balett, a Koreai Nemzeti Balett, a Stuttgarti Balett, a Dán Királyi Balett, a Genfi Balett, a  Pacific Northwest Balett, az Amerikai Balettszínház, a Lausanne-i Béjart Balett, A Bolsoj Balettszínház.

A többi művész munkájára is érzékeny Jean-Christophe Maillot nyitottságáról is ismert, különböző stílusban dolgozó koreográfusokat hív meg a Társulathoz. 2000-ben a vágy a koreográfia művészetének többféle bemutatására vezette arra, hogy Stéphane Martin-nal közösen megalkották a Monaco Danse Forum-ot, a tánc nemzetközi kirakatát, ahol előadások, kiállítások, műhelyek, konferenciák eklektikus egyvelege zajlik. 2007-ben mutatták be első operáját, a Faustot a Hessen-i Nemzeti Színházban, amit 2009-ben a Norma követett a Monte-Carlo-i Operában. 2007-ben rendezte első filmes koreográfiáját a Hamupipőkét, majd 2008-ban Az álom címűt. 2009-ben ő koordinálja Monaco-ban az orosz balett 100 éves évfordulójára rendezett 1 éves eseménysorozatot, amikor is a hercegségben 50 társulat és koreográfus szerepelt összesen 60 000 néző előtt. 2011-ben a monacói tánc jelentős változáson ment át. A Monacói Hercegnő elnöklete alatt egyesült a Monte-Carlo Balett, a Monaco Danse Forum és a Princesse Grace Akadémia. Az intézmény vezetőjének Jean-Christophe Maillot-t nevezték ki, amely intézmény egy nemzetközi társulat kiválóságát egy sokszínű fesztivál előnyeit, és egy magas színvonalú iskola lehetőségeit egyesíti. 

KITÜNTETÉSEK 

1993 : Jack Lang, kulturális miniszter kinevezi Az Irodalom és a Művészetek Rendjének lovagjává
1999 : III. Rainier Monacói herceg kinevezi a Hercegség Kulturális Rendjének tisztjévé
2002 : Jacques Chirac, a Köztársaság elnöke kinevezi a Becsületrend lovagjává.
2005 : II. Albert, Monacói herceg kinevezi a Szent Károly Rend lovagjává
2014 : II. Albert Monacói herceg kinevezi a Hercegség Kulturális Rendjének parancsnokává
2015 : Fleur Pellerin kulturális miniszter kinevezi Az Irodalom és a Művészetek Rendjének parancsnokává
2016 : Puskin érdemrendet kap
2018 : Megkapja a Lausanne.i Életműdíjat

DÍJAK
2001 : « Nijinsky » díj a legjobb koreográfiáért (A Szépség)
2002 : « Danza & Danza » díj a legjobb előadásért (A Szépség)
2008 : « Benois de la Danse » díj a legjobb koreográfiáért, Moszkvában Yuri Grigorovitch által odaítélve (Faust)
2010 : « Premio Dansa Valencia 2010 ».
2015 : Masque d’Or (Aranymaszk) a legjobb koreográfiáért (Makrancos Hölgy) Ezért az előadásért Ekaterina Krysanova elnyerte az Aranymaszkot a legjobb női (Katalin) alakításért, és Vladislav Lantratov a legjobb férfi szerepért (Petruchio).