„Tolcsvay László messze minden földit meghaladva, egészen csodálatos színpadi zenét szerzett, nekem meg mintha valaki vezette volna a tollam a dalszövegek írásakor” – mesélte Müller Péter Sziámi a Mária evangéliuma születéséről. Az 1991-bemutatott rockopera Juronics Tamás rendezte új változata pünkösdvasárnap lesz látható.
Az 1991-es bemutató óta hazai és nemzetközi színpadokon is mindig nagy sikerrel fut Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi rockoperája, a Mária evangéliuma, amit most május 19-én, pünkösdvasárnap (esőnap május 20.) a Margitszigeti Színházban visznek színre. A Müller Pétertől származó alapötlet, miszerint János apostol fejében lejátszódik Mária és Jézus szenvedéstörténete, miközben mindezt egy ókeresztény gyülekezetnek meséli, erős inspirációt gyakorolt Tolcsvay Lászlóra; a zenét ő, a dalszövegeket Müller Péter Sziámi írta.
Müller Péter, aki saját édesanyja iránti szeretetét és tiszteletét vetítette is kivetítette a bibliai misztériumra, így fogalmazott művének lényegéről:
„Az igazi szeretet elenged. A Mária evangéliuma egy nagy sorsdráma Jézus és Mária között. Az ifjú Mária nem a gyermekét, hanem a szerelmét várja. Várandósan a szerelméről, mátkájáról dalol: »Jöjj el, szerelem!« Jézus pedig halála előtt, a dráma csúcsán azt kiáltja Máriának: »Ha szeretsz, elengedsz, ha marasztalsz, elhagysz!« Ezt dalolja anyjának, aki birtokló szeretettel szereti: nem akarja, hogy meghaljon. Félti. Máriának föl kell vállalnia, hogy a fiának van egy magasztos útja, egy isteni küldetése, és amikor ezt megérti, nem félti már többé. Abban a pillanatban ő is, és Jézus is azzá válik, akikké válniuk kell. Mária igazán szeretni csak a történet végén tud.”
A dalszövegeket jegyző Müller Péter Sziámi, aki egyébként éppen a darab születése idején vette fel az édesapjától való megkülönböztethetőség miatt a Sziámi nevet, felidézte, hogy annak idején sokan arra figyelmeztették, a Mária evangéliuma miatt a Fekete Lyuk közönsége biztosan elfordul tőle.
„Én ezt már akkor is butaságnak gondoltam. Vagy még inkább tudatlanságnak. Akik ehhez hasonlókat állítanak, nincsenek tisztában azzal, hogy az ember alaptermészete a sokszólamúság. Aki elvárja egy művésztől, hogy ha őt például Ady Endrének hívják, ne írjon kuplékat a Nagy Endre-kabaréba, mint ahogy azt Ady a valóságban megtette, nem érti a lényeget. A költő pláne nem lehet folyton magasztos; neki mindenről mindent tudnia kell ahhoz, hogy az igazat mondja, ne csak a valódit.”
A rockopera más szempontból is különleges helyet foglal el az életében. Nemcsak azért, mert ez vezette el más zenés darabok megírásához és fordításához, hanem mert a Mária evangéliuma valóban nem mindennapi körülmények között készült.
„Amikor a papám megkért, hogy segítsek neki versbe szedni a librettót, és megírni a dalszövegeket, a feleségemmel éppen gyermeket vártunk, falun laktunk egy vályogházban; az egésznek, így együtt több mint romantikája, szentsége volt. A végeredményről úgy éreztem, gyönyörű: Tolcsvay Laci messze minden földit meghaladva, egészen csodálatos színpadi zenét szerzett, nekem meg mintha valaki vezette volna a tollam. Ebben nincs semmi hókuszpókusz, már Arany János is megírta ugyanezt a rég halott barátjáról, Petőfiről.”
Nem véletlen, hogy később a Szentszék is áldását adta az előadásra. Amikor II. János Pál pápa Magyarországra látogatott, és ennek alkalmából Pannonhalmán tervezték színpadra állítani a Mária evangéliumát, előzőleg összeült egy magas rangú papokból és egzegétákból álló testület, hogy megvizsgálják, a szöveg összhangban van-e a Szentírással. Tolcsvay László ekkor kissé aggódva hívta fel Müller Péter Sziámit, de mint kiderült, ok nélkül: a darab minden mondatát a Szentlélek sugallta – ez volt az ítélet.
„Mert teljesen mindegy, hol tart a világ és mekkora téboly van körülöttünk, a stabat mater mindig ugyanaz. Ma is végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy ez a mű rajtam keresztül szólalt meg, és nekem adatott meg, hogy meghalljam ezeket a dallamokat. Akik a Mária evangéliumát alkotóként és szereplőként színpadra viszik, ugyanúgy részesülnek az örömben, mint én komponálás közben. A legszebb, hogy aki megnézi az előadást, ugyanezt érzi át” – tette hozzá mindehhez Tolcsvay László.
A Margitszigeti Színházban a Juronics Tamás Kossuth-díjas táncművész és koreográfus látványos rendezésében két évvel ezelőtt debütált változat kel ismét életre a főbb szerepekben Bordás Barbarával (Mária), György-Rózsa Sándorral (Jézus), Földes Tamással (János apostol) és Molnár Leventével (Heródes).
Forrás: Mandiner/ Farkas Anita
