Nyitókoncert
NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

Margitszigeti Szabadtéri Színpad
2022. jún 03. 20:00

Jegyvásárlás
 

Nyitókoncert

NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

2022. június 3. péntek 20:00 (esőnap: június 8.)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Vezényel: Héja Domonkos

A Nemzeti Filharmonikusok minden évben rendszeres fellépője a Margitsziget Szabadtéri Színpadnak. Hazánk legrangosabb szimfonikus együttesének koncertje a ráhangolódás és a nyárindítás fontos része. Az idei koncert lángoló lelkületű alkotók és előadók időkön túli találkozását ígéri.

Elhangzik többek között Liszt Ferenc: Les Préludes című szimfonikus költeménye. A viharos életű virtuóz ízig-vérig romantikus felfogásban fogant műve óriási energiákat felszabadító alkotás, méltán lett a zeneértő közönség kedvence.

A nyár nyitására összeállított műsor másik alappillére Antonín Dvořák Új világ” szimfóniája. A magyar mesterhez hasonlóan, Dvořák is rengeteg időt töltött a hazájától távol. Gyökereit sosem feledve, műveiben mindvégig felhasználta a cseh folklór elemeit. A 9. „Új világ” szimfóniáját New Yorkban, a Nemzeti Konzervatórium pályázatára írta, mely zsűrijének maga volt elnöke. Az időt állónak bizonyult kompozíció nem meglepő módon elnyerte a fődíjat. Az Amerikában született nagy szabású alkotása tételeiben megidézi a modern nagy város, a tradicionális indián és a cseh folklór világát.

E mű méltóképp zárja nyitókoncertünket, hisz kifejezi színházunk küldetését: „Ápolni a hazai kincseket, és kinyílni a világ felé, hisz a kultúra egyesít.”

  • Liszt Ferenc: Les Préludes
  • Antonín Dvořák: IX. szimfónia e-moll “Az Újvilágból”, op. 95

A Les Préludes

Liszt egyik leggyakrabban előadott szimfonikus költeménye. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A darab költői programját a vers alapján így határozta meg Liszt: "Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első hangját a halál csendíti meg?" Ma már tudjuk, hogy ezt a programot Liszt az utolsó pillanatban, a mű elkészülte után illesztette a zenekari darabhoz, ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Lamartine-szöveg inspirálta volna.

Az 1854-ben, Weimarban bemutatott mű karmestere maga Liszt Ferenc volt .

A Les Préludes zenéjét eredetileg Joseph Autran (1813-1877) költeményei inspirálták. Liszt és Autran 1844-ben ismerkedett meg egymással Marseille-ben. Autran lelkesen méltatta a helyi újságban Liszt művészetét, még alkalmi költeménnyel is kedveskedett a zongoraművésznek. A vers – Les Aquilons (Az északi szél) – elnyerte Liszt tetszését, és a szárnyaló szabadsághimnusz szövegére kórusművet komponált. Egy évvel később, Autran további három versét is megzenésítette: Les Flots (A hullámok), Les Astres (A csillagok), La Terre (A föld). A négy kórust ciklussá szervezve Liszt a Les Quatre Éléments (A négy elem) címet adta volna a kompozíciónak. A kórusokat zenekari nyitány (Prelúdium) vezette be. Ezt 1850 körül Raff átdolgozta, majd Liszt az egész hangszerelést megváltoztatta (1852-1854). Ebben az alkotói fázisban született meg a kompozíció címe és a Lamartine-ra való utalás.

A zene anyaga viszont továbbra is a Négy elemből készült. Az egytételes mű négy részre tagolható, az egyes részek önálló karakterű tételekként is értelmezhetők.

Az első rész (Andante – Andante maestoso) a darab két témáját (zenei gondolatát) exponálja. Az első témát a vonósok hullámzó kísérete felett a rézfúvósok mutatják be, a lírai második téma kürtökön és mélyhegedűkön (dolce, espressivo ma tranquillo) csendül fel. 

Lisztre jellemző módon mindkét témát egy gyökérből, egy három hangból álló motívumcsírából fejlesztette ki. A további "tételekben" is e csíra fejlődik tovább új és új alakot öltve.

A második rész (Allegro ma non troppo) viharrá duzzadó, mozgalmas zene. A harmadik epizódban (Allegretto pastorale) a két téma távoli variánsait halljuk viszont. A tételt záró drámai fokozás a témák eredeti alakját hozza vissza.

A finálé (Allegro marziale animato) harci riadó és győzelmi fanfár, melyben az eredetileg lágy második dallam is kemény induló karakterűvé alakul át. E metamorfózis egyértelműen világít rá a szimfonikus költemény két uralkodó témájának közös gyökerére.

Dvořák: IX. szimfónia e-moll “Az Újvilágból”, op. 95

I. Adagio – Allegro molto II. Largo III. Molto vivace IV. Allegro con fuoco

Hogy 300 dollár sok-e vagy kevés – nézőpont kérdése. Egy este elverni nagy felelőtlenség. Egy olyan zenekari szimfóniáért azonban, amely már a bemutatón tomboló tetszést arat, szinte nevetséges alamizsna. Jó száztíz évvel ezelőtt persze más volt a pénz értéke.  Antonín Dvořák bizonyára elégedetten tette zsebre az adományt. Az sem nyugtalanította különösebben, hogy a New York-i Nemzeti Konzervatórium pályázatán kiírt díjat véletlenül épp egy Antonín Dvořák nevű professzor javaslata alapján nyerte Antonín Dvořák zeneszerző. Ma parlamenti botrány kerekedne ilyesmiből, az értelmiség napokig gúnyosan mosolyogna és összeférhetetlenségről beszélne. 1893-ban senki sem rökönyödött meg. Az igazságot végtére is el kell fogadni. S mit tegyen a bíráló, ha meg van győződve róla, a pályázatra beérkezett művek közül épp az övé az, amelyik kimagaslik. Csakis ez képviseli méltóan az amerikai művészetet…

Mivelhogy alapjában véve ez volt a tét. Amerika ugyan kétségkívül a korlátlan lehetőségek hazája, ám a zeneművészet területén egyelőre kullog a vén Európa mögött. Ez nem maradhat így, gondolta a 19. század vége felé Thurber milliomos gyarmatáru-kereskedő kicsit unatkozó, kultúrára szomjas felesége, Jeanette asszony. Ő az, akinek hívására a nagyhírű cseh mester vállalkozott a tengerentúli útra, s arra, hogy új műveivel egyfajta mintát adjon az amerikai komponistáknak. 1892-ben foglalta el az új New York-i konzervatórium igazgatói állását, s hatalmas elánnal látott neki a feladatnak. 1893 első felében készült el az új szimfónia, év végén került sor a bemutatóra.

A közismert címet – „Az Újvilágból” – a szerző csak a komponálás befejezése után adta darabjának. Nem kétséges azonban, hogy kezdettől fogva tudatosan törekedett arra, hogy a kompozíciónak sajátos “amerikai” jellege legyen. A lassú bevezetéssel induló nagyszabású, szonáta jellegű első tételben például a melléktéma pentaton dallam. Nem “népdal”, de mégis olyan jellegű, amilyeneket Dvořák korabeli gyűjteményekben láthatott, s talán még az utcán is hallhatott. A második tételben ugyancsak feltűnik ez a melódiavilág. Ezt az eredetileg Legenda címmel is ellátott darabot egy olvasmányélmény ihlette: Longfellow indiánokról szóló költeménye, a Hiawatha éneke. A harmadik darab mintha szembe állítaná a “modern nagyváros” nyüzsgő, hajszolt életét a távoli Közép-Európa, a nosztalgikusan felidézett cseh falu idilli világával. Izgatott, szűkmenetű imitációkban, egymást szinte kergető témákban gazdag főrésze után nyugodt C-dúr tánc szólal meg középrészként. A hallatlanul energikus dallammal induló fináléban az új melódiák, témák (köztük egy vérpezsdítő polka) mellett az előző tételeknek minden fontosabb zenei gondolata szerepet kap.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar közel egy évszázada Magyarország vezető szimfonikus zenekarainak egyike. A Ferencsik János és Kobayashi Ken-Ichiro nevével fémjelzett korszakok után új fejezet kezdődött a zenekar történetében, amikor 1997-ben Kocsis Zoltán lett a  főzeneigazgatója. Az ezt követő két évtized során a zenekar megújult, nemzeti szimfonikus együtteshez méltó sokoldalúsággal nemcsak klasszikus műveket, hanem a repertoárról korábban hiányzó fontos alkotásokat is megszólaltat, a közelmúlt és napjaink magyar zenéjét is megismertetve közönségével. Kocsis Zoltán halála után 2017 márciusától 2020 augusztusáig a zenekarnál korábban éveken át első állandó karmesterként közreműködő, komoly nemzetközi karriert maga mögött tudható, Liszt Ferenc-díjas Hamar Zsolt töltötte be a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatói posztját.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar az elmúlt 15 évben mintegy 40 országban közel 330 külföldi turnékoncertet adott. Kocsis Zoltán vezetésével olyan neves helyszíneken és fesztiválokon lépett fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall, a tokiói Suntory Hall, a birminghami Symphony Hall, az athéni Megaron, a bukaresti Enescu Fesztivál, a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztivál, bogotai Beethoven Fesztivál; 2011-ben, a Liszt-év alkalmából a brüsszeli Bozar Központban és a Vatikánban játszott, a XVI. Benedek pápa tiszteletére adott koncerten. Az együttes rendszeresen visszatér többek között Franciaországba, Japánba, Németországba, Romániába, Spanyolországba, Szlovákiába és Szlovéniába. Az utóbbi években felléptek Bogotában, Isztambulban, Dél-Koreában és Kínában is.

Budapesten, zenész családba született, zongorázni, brácsázni és dobolni tanult.

1998-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester és ütős tanszakán.

Fotó: Astrid Ackermann

Ugyanebben az évben első díjat nyert a Magyar Televízió 9. nemzetközi karmester versenyén majd ezt követően az athéni Mitropoulos karmester versenyen is.

1993-ban alapította az Óbudai Danubia Zenekart - Danubia Szimfonikus Zenekar néven -  melynek 2013-ig zeneigazgatói posztját is betöltötte. Mint a legígéretesebb fiatal magyar karmester, 2003-ban Liszt Ferenc, 2008-ban pedig Junior Príma díjat kapott.

Héja 2001-ben Puccini “Bohémélet” című operájával debütált a Magyar Állami Operaházban.

2005-től 2012-ig a Chemnitzi Opera első karmestere volt. 2011-től 2013-ig a Magyar Állami Operaház zeneigazgatója volt, és azóta is állandó vendégkarmestere. Ezen kívül a lipcsei MDR-Sinfonieorchester, a berlini Deutsches Symphonie-Orchester, a Taipei Symphony Orchestra, a Tokyo Philharmonic Orchestra, a Mecklenburgische Staatskapelle, a Philharmonisches Orchester Freiburg, a Presidential Symphony Orchestra Ankara és vezető magyar zenekarok állandó vendége. A gála koncerteken, kortárs műveken és operákon túl Héja repertoárja épp úgy felöleli az oratórium, az opera és a legfontosabb szimfóniák irodalmát, mint a balettekét, az operettekét és musicalekét.  Munkájában kiemelt szerepet kapnak az olyan magyar szerzők művei, mint Liszt Ferenc, Dohnányi Ernő és Ligeti György.

A 2015/16 szezon kezdete óta Héja Domonkos Héja a Staatstheater Augsburg zeneigazgatója.  Itt olyan műveket mutatott be, mint Alexander Zemlinsky »Der König Kandaules«, Dimitri Shostakovich »Kisvárosi Lady Macbeth«, Carl Maria von Weber »Der Freischütz«, Giuseppe Verdi »A végzet hatalma «, Charles Gounod »Werther« és a »Faust«, Gaetano Donizetti »Don Pasquale«, Richard Strauss »Ariadne Naxos szigetén«, és Benjamin Brittens »Peter Grimes« című operái.

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Programajánló

május 2022
június 2022
július 2022
augusztus 2022
szeptember 2022
No event found!